Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - Péntek Imre: Bóni és Jóni (groteszk játék)
igaz? Nagy ember vagy öreg! Végül is — elismerem — a te ötleted volt. Hölgyeim és uraim! Ladyes és Gentlemans! A nagy össznépi rágcsálást bizonytalan időre elhalasztjuk, használjon Amodent fogkrémet! És ne felejtse el éjszakára kitenni fogsorát. Na siessünk, még elérjük a buszt. BÓN1: Csak menj! Én nem megyek. JÓN1: Mi van veled? Hirtelen agydaganat? Befellhőztél teljesen? Nem érted, mi a téma? Megyünk a Boldogság Honába! Nem a Szociális Otthonba! Ne érts félre! Megzavarodtál az örömtől? Nem muszáj rágni azt a törteimet — hamm, hamm — hanem urasan bevisz ... BÖN1: Mire vársz? Én maradok. JÖN1: Mit totojázol? Elszalasztjuk a ... Siessünk, még elkésünk! BÖNI: Hagyj engem békén! JÓN1: Nem, nem pajtikám! Ilyet nem játszunk. Most bevágtad a nagy billenős teherautó trágyát a lelkivilágomba. De én nem vagyok olyan, aki nem tudja, miről van nagyban szó? Rágod a kefét ezek miatt a balhék miatt? Ez a jegy-dolog betette neked ... Ehiszem. De azért légy észnél! Tudj gondolkodni! Megyünk, ahogy azt kieszelted... Mert a te ötleted volt, nem vitás. De most nekem ne játszó meg a sértődött kertitörpét, mert nem állok jót maga- mért ... Láthatod, hogy itten más ügyek alakultak, mint azt te kifantáziáltad. De most már gyere, hagyd a francba a nyavalyáidat, kibuliztam neked is, a tata szépen át lett verve. Elköpte magát, ez a lényeg. Megyünk, robogunk. Még egy cigivel is meghajítalak... Hátradőlünk az ülésen .. . Annyi ott a boldogság, hogy lapátolni lehet. Szívlapáttal ... BÓNI: Nézz körül jobban, aztán utána dumálj! JEGYÁRUS: A tűzrendészet első pontja kimondja, hogy a hatóságnak minden esetben előre... ugye be kell jelenteni. Vagy mégis lenne. A f ene ... Ezek a polcok. Sok hiábavalóság. JÓN1: Mit akarsz még? Leboruljak? Ügy könyörögjek? BŰN1: Ez öregem nem az igazi. Ez? Tudod mi ez? Ócska, dilettáns hamisítvány. Jegyárussal, pirulákkal, autó- buszjárattal. Gyenge utánzat. Autóbusszal robogni a boldogság felé. Gyönyörű. Talán még énekelni is kötelező. És mosolyogni. Persze megadják a hangot, nehogy eltévessze valaki. Köszönöm, ebből nem kérek. JÓN1: Dehát mi az istent akarsz? Tehetek én arról, hogy kitalálták az autóbuszt? Gyalog jobb lenne? Másztunk eleget, majd leszakadt a lábunk. Mért jobb gyalog? Vagy seggen csúszva? BŐN1: Te már elvesztél, neked már nincs mit mondanom. Téged már megszédített az olcsóvásár. De engem nem csapnak be. Köpök az egészre. A kásá- kuipacuJkra. Ez nekik hegy. Röhej. (Erősödő motorzúgás.) JÓN1: Ne bolondulj meg, haverkám! Hallod, már jön, már ideér ... JEGYÁRUS: A második pont szerint a kijelölt tűzmester engedélye nélkül —, akinek napidíját téríteni köteles a rendező szerv —, valamint a tűzoltóparancsnokság riadóztatása nélkül, ugyanígy a belügyminisztérium engedélye nélkül a petárdákat begyújtani, eloltani és lelkesedni tilos. BÖNI: Kóklerek! Szemfényvesztők! Micsoda ócska fusi gyártmány. Fusi bol- 'dogság. Egyen, akinek kell. A soha vi- szontnemlátásra! JEGYÁRUS: A harmadik pont kimondja, hogy... BÖNI: Megkeresem az igazit (fölveszi a könyvet). Ahogy itt áll. Mert a mesék nem halnak meg! (Elindul kifelé.) JÓNI: Hová mész? Hová sietsz? Várj meg, akarok mondani valamit. Azt akarom mondani... Izé... A cipőfűzőm! Elszakadt! Meg kéne kötni. Hahó, merre csámborogtál? Hová tűntél? Ha megkötném, még kitartana egy darabig. Hahó! Eltévedek! Szólj már! Négy égtáj! Minek ennyi ? Egy is elég volna... Az ember nem hordhat a fejében Iránytűt.. . Ha megkötöm, jó lesz még ... Várj! Várj! Bóni! JEGYÁRUS: Az árusítás mára befejezve ... A tűzijáték úgy látszik elmarad... (Bezárja a bódét és kicsoszog a színről.) 1969—70. 656
