Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - Oláh János: Kenyérpusztítók (játék)
SÜKET: Miért? NAGY: Nem kaptam meg végül is. SÜKET: A munkát? NAGY: Dehogy, a pénzt. SÜKET: Értem. NAGY: Hogy értenéd, hogyha egyszer nem érted? SÜKET: Tudod, olyan világosnak látszott. NAGY: Tévedtél. SÜKET: Az látod lehet, máskor is előfordult már velem. NAGY: Veled is? SÜKET: Miért, veled is? NAGY: Mondd, lehetne úgy is, hogy ne tévedjen az ember? SÜKET: Talán. NAGY: Te még nem próbáltad? SÜKET. De. NAGY: És sikerült? SÜKET: Nem. NAGY: Kár. SÜKET: A szentségit... (A lábát tapogatja.) ... de beütöttem! NAGY: Az előbb? SÜKET: Aha, észrevetted? NAGY: Hát persze. SÜKET: Kösz. NAGY: Tudod, én azért ... SÜKET (félbeszakítja Nagyot. Szájára tett ujjal): Pssszt! NAGY: Csak annyit akartam mondani, lehet, hogy új fiú vagyok... (Süket újra mutatja, hogy maradjon csöndben.) ... de azért ne hidd, hogy ilyen könnyen befogom a pofámat. (Süket újra int, hogy hallgasson. Óvatosan az ajtóhoz lopakszik. Nagy nézi. Süket keze a kilincsen. Hirtelen fölnyitja az ajtót. Kapás áll mögötte meggörnyedve, félreérthetetlen tartásban: hallgatózott.) KAPÁS (a derekát tapogatja, köhög, aztán hirtelen fölegyenesedik. Megpróbál fesztelenül viselkedni): Visszajöttem. (Üjra a derekát tapogatja, köhög. Süket is, Nagy is őt nézi. Lehajtja a fejét.) Ittfelejtettem a ... (Fölnéz, meglát az asztalon egy könyvet. Szinte örömmel.) ... a könyvemet. SÜKET: A könyvedet? KAPÁS: Igen, a könyvemet. (Az asztalhoz megy, fölveszi a könyvet.) Ezt ni! SÜKET: Ezt? KAPÁS: Ezt hát, mért olyan csodálatos? (Fölüti valahol.) Itt tartottam. Hol is na, hol is? Hát itt, itt. (Olvasni készül.) Aszongya ... (Hirtelen becsapja a könyvet.) Nem érdekes, nem olyan érdekes. (A hóna alá veszi, indulna kifelé.) SÜKET: El akarod vinni? KAPÁS: Persze, vagy nem mondtam, hogy ezért jöttem vissza? SÜKET: Miért? KAPÁS: Hát hogy elvigyem. SÜKET: Aztán mit csinálsz vele? KAPÁS: Olvasom, majd olvasom az úton. SÜKET: Ezt? KAPÁS: Persze. SÜKET: Aligha. KAPÁS: Miért? SÜKET: Csak. KAPÁS: És ha mégis? SÜKET: Próbáld meg! KAPÁS (újra kinyitja a könyvet, betűzni próbálja): Hát ez meg milyen nyelven van? (Lapoz, aztán dühösen becsapja.) Mi a rosseb ez? SÜKET: Érdekel? Elmagyarázom. KAPÁS: Nehogy má’. (Visszadobja az asztalra a könyvet. Vár.) És az enyém? SÜKET: Micsoda? KAPÁS: Az én könyvem, avval mit csináltatok? SÜKET: A te könyveddel ? KAPÁS: Igen, az enyémmel! SÜKET: Érdekes. KAPÁS: Mi olyan érdekes benne? SÜKET: Az egész, úgy, ahogy van, az elejétől a végéig. KAPÁS: összetévesztettem, na; veled még sose fordult elő, hogy összetévesztettél valamit valamivel ? NAGY: De, velem igencsak. KAPÁS: Téged meg ki kérdezett? NAGY (sértődötten): Senki. SÜKET (Kapás elindul az ajtó felé): Elmégy? KAPÁS (visszanéz, de nem áll meg): Naná! (Elérte az ajtót, keze a kilincsen.) NAGY: Rohadék! KAPÁS: Tessék? NAGY: Az, az: rohadék. KAPÁS: Nekem mondtad? NAGY: Neked. KAPÁS (Sükethez): Hallottad? SÜKET: Mit? KAPÁS: Azt mondta nekem, hogy.. 018
