Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - SZEMLE - Péntek Imre: Az ismert ismeretlensége - Halmos Ferenc: Illő alázattal
... a szocialista vállalatok egész konstrukciója és működése olyan emberképre épül, amely a munkásigények szerkezetének egy korábbi állapota jellemez. A munkás „ideálképe” az évtizedek alatt sokat változott. A „szaki”, az „agitátor munkás”, a „művelődő munkás” mind egy-egy korszak ideológiailag kívánatos reprezentánsa volt. A szociológusok úgy ítélik meg, hogy az új korszak hősei most vannak születőben: az öntudatos, a „részt vevő” munkások, aki a közügyek és az üzemi ügyek aktív befolyásolói. S hogy ez a születés nem lesz fájdalommentes, arra az Illő alázattal egyik epizódja figyelmeztet: Tamás, a kritikus szellemű, fiatal szakmunkás, a „bajkeverő” — egyes munkások szemében halandzsamatyi — szóvá teszi brigádgyűlésen művezetőjük rá- szegeskedését. Ettől kezdve nem volt megállása. Minden alkalmat megragadtak felettesei, hogy belekössenek. S úgy készítették ki, hog ya „törvényes kereteket” alig- alig sértették meg. (Vass Tibi észrevétele). S a jövő munkástípusa helyett Tamásból egy rezignált, kiábrándult, belefelé forduló ember lett. Kinek a hibájából? Éppen a szociológusok — Héthy—Makó — hívják fel a figyelmet arra, hogy itt nem egyszerűen a vezetők rosszindulatát kell látnunk: a konstrukció működése az, ami előidézte az intoleráns magatartást. Ennek az összefüggésnek a bemutatása több, mint az üzemi demokrácia hiányosságainak „hagyományos” felvetése. A mai munkásrétegek életformája — ahogy azt Halmos Ferenc megtapasztalta — szűkös tér az önmegvalósításra, művelődésre, kultúrálódásra. Ezen nem csodálkozhatunk. (Éddemes ebből a szempontból a szerző mind illúziót- lanabb kérdéseit nyomon követni.) A kimerítő — gyakran 10—12 órás — műszak után nem sok energia marad a lélek épülésére. A családra is alig valami. A gondűző szórakozás, a játék, a poharazás tölti ki a kevés szabadidőt. No, meg a pihenés. (Megdöbbentő vallomások hangzanak el a fáradtság, a kimerültség állapotáról. Hisz a balesetveszélyes munka kipihent, figyelmes embert kíván. Az igénytelen munka (főként a betanított és segédmunkáról van szó (az élet más területén is igénytelenséget fakaszt. Halmos figyelmét ez sem kerüli el: ... amit nem tudunk megvalósítani a munkában, azt a munkán kívüli életünkben próbáljuk elérni. Ez a vágy többnyire sajátos „kompenzációkban” jut kifejezésre. A bútorokkal zsúfolt lakásban, a gyereknek gondtalanságot biztosítani akaró „nagyvonalúságban”, az evés-ivás mértéktelenségében, esetleg a telek „csinosításában” vagy a kocsi „glancolásában”. A pót-önmegvalósítás irányába szabad az út. Az értelmes, személyiséget gazdagító időtöltésre ebben az életformában kicsi az esély. Művelődésre tanulásra is. Általában a rövid távú érdekek döntéskényszere az, ami a cselekvések pályaívét megszabja. Ennek ellenére sokukban él a „Szeretnék másképp élni” igénye, ahogy ez megfogalmazás Vass Tiborból, Halmos munkatársából, barátjából kiszakadt. A hiányzó, >1- vesző emberi tartalmak sóvárgását nem nehéz kihallani ebből az óhajból. Őszt; nősen, naivan, de ép érzékkel éreznek rá Halmos munkatársai, mitől válhatnának jobbá, teljesebbé, értékesebbé, de utána nyúlni már nincs erejük. Az igény napirendben tartása mégis Ígéretes, a jövőt anticipáló magatartást sugall. Halmos„„„ó,a 601
