Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - TANULMÁNY - Tandori Dezső: "Eredeti és hiteles tanulmányok alapján..."
dapesten, s milyen jó nekik ... Kivallatják, ki hogy van kedvenc íróik közül... miről mi a véleménye, min dolgozik... Erre az ember restelkedve válaszolgat, mert bár nagyon jó barát ez is, az is, de körülbelül két éve nem találkoztak, esetleg tizenkét éve, sőt az is előfordul, hogy éppen a legnépszerűbb írók nem is ismerik egymást.” Más módon, mint hírlapi remekléseiben Kosztolányi, de Móricz is ért hozzá, hogy azonnal a téma legérdekesebb — és évtizedek múltán is érdekes — részébe vágjon. Egy-egy jelenségrészletet úgy ismertet, hogy teljes rangját megadja. Természetes, hogy ettől még nem tartja kizárólagosnak a jelenséget (vagy valamely jelenségnek ezt a vetületét, módozatát, fajtáját), de nem kezd polémiát még mielőtt élni hagyná a dolgot! Ez a magabiztos tanulmányozó tulajdonsága. így írja bizonnyal az alábbiakat is itt: „Az írók ugyanis nem társaslények, nem élnek társadalmi életet. Az iró két ok miatt nem élhet társaséletet: nincs rá ideje és nincs rá pénze.” Ezek erősen korhoz kötött okok; és bizonyára más magyarázat is akad, általánosabb. Vajon — akad-e valóban általánosabb? Vajon, gondolkodom tovább, bonyolult módon rejtve ugyan, nem fér-e bele e két kategóriába mégis minden árnyalat? S maga Móricz figyelmeztet a következő bekezdéssel, hogy valóban, az árnyalatokat elemezve kell olvasni az ő igen egyszerűen reálisnak látszó, de roppantul átélt tapasztalatok gazdagságából merítő és hasonló bőséggel erezett, differenciált tanulmányprózáját. „Az első a fontosabb”, írja, „mert ha az író olyan emberfaj volna, aki lelki szükségét érzi az összebú- vásnak, akkor sietne egymáshoz. De az író szinte fél az írótól. Mástól is fél, de a kollégától különösen. A halászok magányos emberek, kivetik a hálót a csöndes vízen, és megdühödnek, ha emberi hang zavarja a nesztelen esetet.” Mármost vessük össze a két cikket — merő ellentét? Nem. Űszás az élet teljességében. De valóban — a teljességében akkor már; és minél teljesebb számadás róla. Miért félni? 3 A realista író a legnagyobb kincsesbánya; s a lélektan is igencsak benne van ebben a realizmusban, vagyis: csak semmi kibúvó a valósságok alól-közül olyasmivel, hogy vesszenek a koholmányok és a csinálmányok. Vesszenek ezek, persze; vagy próbáljanak megélni, ahol s ahogy bírnak; ám annak meghatározása, hogy meddig érzünk realistának valami tényanyagszerűt, minősíti magunkat is. így olvashatjuk jól ezt a különleges jelentőségű Móricz-kötetet — s a visszájáról is így: kibontva tényszerűségeit és alkalmiságait, hogy kompozíciók, lélektani realitások bukkanjanak elő, s ami ennél is több, minősíteni alig minősíthető, elemi tényszerűségek. A Krúdy elaludt tele van ilyennel. Még a csónakos, halászos kép is folytatja az imántieket! „Még alig tíz napja, tizenkettő”, írja 1933-ban. „Ennek a szennyes tajtékú mának fodor hulláma összesodorta a csónakunkat, s egymás mellett kötöttünk ki egy füzesben...” (Hozzáteszi : „... már a klubban”.) És ez az „ártatlan ember, aki soha életében annyira sem bántott meg senkit, hogy valakin mosolygott volna”, ahogy Móricz jellemzi, akinek „a második énje... helyette bolyongott e földi téreken”, csendes dolgokat mond: „Azt mondják, »átmeneti idők« ... Csakhogy én nem kívántam átmeneti időt: igaz, ezt az egész életet se tudom, hogy valaha kiköveteltem volna... Egy kártyára van feltéve minden ... Ez az egy még szórakoztat... Hogy ebben a bolond világban hogy fordul a sors...” Végletek, persze; azzal is, hogy (mint Krúdy kérdi) „...minek örülhet az ember... ?” Minek, ha öreg, minek, ha egy régi kor embere, minek, ha egy régi magyar koré ... Minek, ha ilyen csendesen örül; és így is hal meg, írja Móricz. Jól fordult a sors, ez egyszer. Ennyi lenne a mondanivaló? Vagy csak hangulatkép? Krúdy ihletése; eléggé tökéletes alkalmazkodás a tárgyhoz, hogy annak a leikéből szólalhasson meg. Alig fogalmi nyelven. És a könyvben — sorrendben, valóságban is — közvetlenül a krúdys borongás teljessége után: felelős, fontos cikkek, amelyek egyszerre sokkal szélesebb látvánnyá 558