Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 6. szám - Reismann János: Nyugtalan évek (emlékirat) III.

Délután 5 óra után, miikor a világosság 4,5-es nyílás mellett már l/25-re sem volt elég, húsz kilométeres szűz hópusztaságon át rendszerint kikocsiztam (egy 1929-es nyitott Fordon!) Sztarij Kuznyeck falujába. Csöndesen feküdt a hó alatt, és festőisége valószínűleg mit sem változott azóta, hogy a száműzött Dosztojevszkij itt írta meg Feljegyzések a holtak házából című művét.

Éppen azzal a házzal szemben, ahol állítólag a nagy író lakott, volt Zsukov- nak, a gyári fotográfusnak a lakása és laboratóriuma. Bármily gyanakvóan léptem is át első ízben a kis parasztházikó küszöbét, ez a laboratórium kivívta teljes csodálatomat. Tágas volt, és minden szükséges megvolt benne. Zsukov még a folyó víz kérdését is megoldotta azzal, hogy megfelelő magasságban felfüggesztett egy fából készült víztartályt. A tartályba a vizet mindenesetre a kútról kellett hoznia. A kifolyót úgy konstruálta meg, hogy átfúrta a ház falát, és a nyíláson keresztüldugott egy csövet. Pompás negatívokat készített, ahogy az a szakkönyvekben elő van írva. És minden bizonnyal a falu legjobb módban élő polgára volt, mert „mellékesen” képeket készített a külföldi mérnökök számára is, és ezek fejében nemcsak pénzt kapott, hanem minden egyéb, akkor még nem vásárolható dolgokat is. Legnagyobb meglepetésemre a képeim megvilágítási idejét csaknem minden esetben jól választottam meg.

És minthogy a kameráimat mindenütt működtettem, nemcsak szabad ég alatt, hanem fedett építkezéseken, már kész üzemcsarnokokban, irodákban, klubokban, étkezőkben, iskolákban, csecsemőotthonokban, lakásokban (a lencse mindig bepárásodott, és addig kellett törölgetnem, míg föl nem vette a helyiség hőmérsékletét, és már nem vonzotta a nedvességet), lassan-lassan megszámlálhatatlan mennyiségű mozaikrészecskét gyűjtöttem egybe, és ezekből kezdtek már kialakulni egy összefüggő egész körvonalai.

De volt még sok egyéb felfedezni való. Például a felelős vezetők, ezek a rendszerint borotválatlan képű, a kevés alvástól gyulladt szemű férfiak bőr borítású nemezcsizmában és prémbundájuk alatt bőrkabátban. Szorgalommal, állandó jelenlétükkel igyekeztek pótolni hiányos tapasztalataikat; soha nem álltak még ilyen bonyolult feladat előtt — hasonlóan a nagy francia forradalom újsütetű tábornokaihoz, akiknek éjjel-nappal a csapataik körében kellett tartózkodniuk. És itt voltak az ellentéteik, az Ezeregyéjszaka mesefigurái, a ferde szemű mongolok, akik mielőtt Kuznyecksztrojba jöttek volna, a szibériai őserdőben élték a maguk nomád életét. Itt azonban földmunkát kellett végezniük. És estéről estére láttam ezeket a szép méltóságteljesen viselkedő férfiakat vad kézi- tusák'ba keveredni a puskával-bajonettal felfegyverzett, szürkülő szakállú őrökkel. A vita tárgya a napközben felépített állványzat volt, erről szerettek volna az őserdő ártatlan gyermekei gerendákat lerángatni, minthogy az ő szellemi világukban a fa egyes egyedül a fűtés fogalmához kapcsolódott. Szerteszét a születő város egész területén kiásott veremlakásaikban szerettek volna jó meleget csinálni, és nyilván megvolt a lesújtó véleményük az ostoba őrökről, akik ezt nem tudták megérteni.

Aztán itt voltak a külföldi specialisták és mérnökök, akiket nagyjából két csoportra lehetett osztani. Áz amerikaiak hozzá voltak szokva az improvizálást igénylő rideg munkakörülményekhez, ők könnyebben feltalálták magukat. Ha pedig valami végképp elakadt, ami lépten-nyomon előfordult, akkor sem idegeskedtek, hanem a maguk módján azzal törődtek, hogy teljék az idő. Vagyis pókereztek. Számukra fő dolog az volt, hogy megkapják a dollárjaikat, és fütyültek a politikára. Ezzel szemben a németek! Mindig azt akarták megmutatni, hogy mire képes a német szakember, a munkakörülmények hatására azonban egyket422