Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 5. szám - SZEMLE - Szántó Ágnes: Egy eltűnt kapcsolat (Pályi András: Tiéd a kert)

véletlen folytán közelíti hozzá. Ezt a tudat mélyén rejtőző anyaközpontúságot — mely Pályi legtöbb novellájában él a hősök tudatalattijában — egészen nyilvánvalóvá teszi a novella megrázó fordulata: az anya váratlan megérkezése, az elhallgatásokból szőtt különös együttlét s az anya halála. Művészi e jelenetsor megkomponálása. Bár a fia­talok görcsösen igyekeznek, a szavak üresen siklanak el egymás mellett, a lélek hall­gat. E három ember képtelen a kommunikációra. Pedig milyen kevés is elegendő volna! Üres szavak szolgálatkész gesztusok helyett egy csöppnyi melegség, őszinteség. Itt egy emlék old végül is: „— Mi lett a krémszínű kardigánoddal? Mostanában any- nyit gondolok arra a kardigánra. Mintha mindig csak az lett volna rajtad, amíg ott­hon éltem. Furcsa, nagy-nagy melegséget érzek iránta. Legalább lenne egy fény­képed, ahol abban a kardigánban vagy, és én odabújok hozzád. Érzem az arcomon a simítását. Elhallgat. Az anya nézi fél szemmel, végre leveszi szemüvegét. Lehullik a keze. — Meghalt — mondja.” Az apa halt meg. Vagyis az anya szava most is másra válaszol, de a lehulló kéz s a megszólalás maga a lélek megfelelő válaszát jelzi. íme a modern lét ambivalenciája, a mai ember kapcsolatteremtésének tragikusan fonák módja. E néhány lap a kötet legjobb oldalai közé tartozik. Ám hogy a röntgenkép teljes legyen, írónknak még futja erejéből egy utolsó csavarásra is. Ezzel valóban valamennyi kapcsolatától megszabadítja hősét: anya és fiú nehezen létrejött harmó­niáját nem a halál sorvasztja pillanatnyivá, hanem Gyuszi belső kiürülése. Bár han­gosan sír, máris eltávolodott: az egészet idegennek, történetnek érzi. Végül az eddigiektől eltérő aspektusa s a második ciklust előlegző elemei miatt érdemes kiemelnünk a Történet a hitről hűvös hangvételű riportját. A teljességre törekvő hősnőnek rá kell döbbennie, harmónia ugyan létezik, de pozitív formában legföljebb pillanatokra, számára akkor is illúzióként. Makacsul kitart viszont hite mellett, hogy hit nélkül nem lehet, ő legalábbis nem tud élni. A történet tanúsága szerint — nagyon igazul — teljesen mindegy, ez a hit mit szolgál, csak szilárd jelle­met, keménységet, tartást adjon. A hősnő makacs harmóniakeresése s e nyugtalan­ság írói megformálása — a teljességvágy érzéki vágyként jelentkezik — a második A két elkülönülő kötetrész, az Érettségi s a Tiéd a kert olvasatunk szerinti tar­talmi összefüggéseiről már ejtettünk szót. Mielőtt néhány jellemző vonással teljessé tennénk a kötet gondolati anyagáról alkotott képet, egy jelentős formai különbséget ki kell emelnünk. Az Érettségi jórészt a hagyományos novellatípust képviseli. Job­ban vagy kevésbé kiélezett drámai szituációk oldódnak meg rendszerint rövid idő alatt valamiféle csattanóval. A Tiéd a kert darabjai viszont nemcsak hosszabb terje­delmükkel tüntetnek, hanem a párbeszéd eltűnésével is, s valamiféle tudatfolyam­hoz közelítő előadásmóddal. Ám mégsem erről van itt szó, mert ahhoz túlságosan megkomponálta Pályi a mondatait, s a helyenként perszonális előadásmód is kizárja e lehetőséget. Erre viszont szüksége volt, mert én-formában hitelét vesztette volna jó néhány története, hisz a gyermeki tudatban ily szélesen és filozofikusan aligha tük­röződik a világ. Bármennyire tetszett is tehát — mert tetszett — a címadó novella, emez ellentmondást fel kellett vetnünk: miért fordult írónk a tudatfolyamra emlé­keztető előadásmódhoz, ha az említett okok miatt meg kellett kerülnie? Bizonnyal e modorosnak is nevezhető stílus is okozza az olvasói érdeklődés fokozatos lanyhulá­sát. Míg a kötet- és cikluscímül szolgáló novella talán a teljes mű legjobb darab­jaként megrázó erővel ragad magával, addigi a ciklus további három története jó­szerével érdektelen. A stílus s a gondolatok is önmagukat ismétlik egy-két — a tel­jes kötet gondolatkörét kikerekítő — megállapítás kivételével. Ám a tehetség jelei így is nyilvánvalóak, s igaztalanok volnánk, ha bírálatunkat a feddés szavaival s nem a legjobb darab erényeket tisztelő értékelésével zárnánk. Vágyat, beteljesülést és kiábrándulást, emléket és friss élményt, tapinthatót és megfoghatatlant illatok, ízek, színek és gesztusok ossz játékával érzékit meg külö­nös fogékonysággal Pályi. Valóban alkalmas e mód a tudatalatti felvillantására, lát­szólag értelmetlen tettek motiválására, de mindez csak eszköz valami fontosabbnak a szolgálatában. Az ismeretlen birtok nagy Meaulnes-ja kereste oly makacsul az egyszer meglelt 411

Next

/
Oldalképek
Tartalom