Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 4. szám - TANULMÁNY - Kunszabó Ferenc: Töprengés a jászok eredetéről

ragályos, meg hogy aki arabokkal vitatkozik, az tanuljon meg arabusul, hanem arról mindenekelőtt, hogy ha a korunkban mindenhatónak hitt tudomány valamely szeletébe betör a szofizmus, akkor az ab ovo faktumok lebegni kezdenek, míg a bizonyíthatatla­nok bizonyosakká válnak. És ha ez így megy tovább, előbb-utóbb kétségbe vonód­nak, teszem, a magyar előkelők jogai és kötelességei a honfoglalás utáni kezdő szá­zadokban, egyszerűen abból a tényből kiindulva, hogy azokat az Aranybullában írják le először! De ne meséljek mellé én se, ugye? Hanem valljam be gyorsan, hogy a jász ere­detmagyarázatok közül az elsőt tartom igaznak! — Hát legelsőbb is: az igazság nem históriai kategória, hanem erkölcsi. A történelemben nem Igazság és Hamisság har­colnak egymással, hanem az embercsoportok legkülönbözőbb érdekei ütköznek meg hol a népek, hol a nemzetek, hol pedig a társadalmi osztályok küzdelmének poli­tikai-hatalmi síkján. Másodszor pedig: nincs véleményem, és jósorsom őrizzen meg attól, hogy állást foglaljak. Mindössze arra vagyok hajlandó hogy sorravegyem azt, amit tudunk jász-eredet ügyben. Eszerint: A metanasta jazigokat, majd csak szimplán a jazygokat több görög és római szerző regisztrálja a Kárpát-medencében a Kr. utáni II. századtól, az V. szá­zadig. Ezután a ránkmaradt írásokban szó sem esik a honi jazygokról, egészen 1235- ig, amikoris az esztergomi Szent Keresztesek konventjének egy jelentésében a „Ja- zones circa Chabam commorontes”, azaz a Csaba körül lakó jászok kifejezés szere­pel, s a hely kétségtelenül a mai Piliscsaba, melyiknek közelében mindmáig létezik egy Jászfalu nevű község. De a megmaradt középkori oklevelek alapján ezen kívül még három Jász, Jászó nevű község rajzolható be a korabeli Magyarország térké­pére. Tény, hogy a jászokat évszázadokon keresztül filiszteusoknak is mondják, ír­ják. Ha ennek alapján elfogadom, hogy a Pilis (Phylis, Phillis) nevű helységek is kapcsolatba hozhatók jászainkkal, akkor még hét pontot szúrhatok le a térképre, körbeszánkázva a valahai ország mappáját. Tény a Révai-kódex, a Debreceni le­genda; Ranzanus, Bonfini, valamint mások lejegyzései a Középkorban. Dokumentum az is, hogy a térképeken, miket az aggályosán gondos bécsi szoldateszka készíttetett hazánkról, a mai Jászság mindig Jazygorum néven szerepel. Feljegyezték, hogy ami­kor 1472-ben Bérén nevű helységben, a mai Jászberényben ferences kolostort ala­pítanak, akkor a helybeli nép azt mondta: a templomot és klastromot oda építik, ahol Attila vára állott. Tény, továbbá, hogy mikor II. József parancsára 1783-ban 1:280 000-es térképet készítenek, Jászberényben, a ferences kolostor területén Attila sírját is bejelölik. Tény, hogy a jász mind a mai napig Attila népének vallja magát. Tény, hogy a Dunakanyartól a Tiszáig árokrendszerek húzódnak nyugat-keleti általános irányban, mindmáig nyomon követhetően, három fővonalban. A Váctól kiinduló második, egyben a legnagyobb árok Aszód, Hatvan, Csány, Jászárokszállás, Zsadány, Besenyő helységek fölött halad el, és Ároktőnél érinti a Tiszát. A harma­dik árok Dunakeszi, Gödöllő, Jászfényszaru, Dózsa, Jászapáti, Törökszentmiklós ál­talános irányt követi. S mindháromból rövidebb vonalak ágaznak ki északnak és délnek úgy, hogy a mai Jászföld magvát — a folyóvizekkel együtt — teljesen köz­refogják. A különböző vizsgálatok összevetése alapján a három nyugat-keleti árok átlagos szélessége 5—7, mélysége 3—4 méter, míg a kiemelt földből képzett sánc széltét-hosszát egyaránt 3—5 méterre becsülhetjük. A földhányások mindig az árkok Jászság felé eső oldalán vannak. Tény az is, hogy ez a hármas árok-vonulat csak egy kis része a Kárpát-medencét behálózó védművek körkörös láncának, mert délen Bajától kelet felé indulva, a Tiszán keresztül Aradig húzódik egy rendszer, keleten a szélső vonalat a Székelyföldön nyomozták ki és írták le már több ízben, míg a másik oldalon Nyugat-Dunántúlon találtak ilyen maradványokat, sőt kijjebb, az Enn folyó vidékén is. — S ezen a ponton én is átlendülhetnék a találgatások birodalmá­ba, hivatkozán például az Attila városát megjárt Priszkosz rhétorra, vagy idézvén Aventinus avar gyűrűkről szóló leírását, sőt vehetném a kínai forrásokat ,hol mind a hunok, mind az avarok bőven szerepelnek, s innen már csak egy könnyed és szinte észrevétlen lépés volna párhuzamot vonni a Kínai Fal és a Kárpát-medencei ároki endszer között, mikhez hasonló típusú és méretű, jelenlegi tudomásunk sze­293

Next

/
Oldalképek
Tartalom