Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - TANULMÁNY - Kunszabó Ferenc: Töprengés a jászok eredetéről
rint a világon sincs ... Belemerülhetnék ezekbe, de nem teszem, csupán két dolgol jegyzek még le. Az egyik megintcsak tény, és nevezetesen az, hogy Bartalos és Gyárfás gyűjtései alapján ezeket az árkokat a mentükön lakók Csörsz árka, Kisárok, Balás arka, Ördög árka, Avarárok, Hunárok, Honárok, Ördögét ja, Kakasbarázda, Rap- sonné útja, Papok sánca, Attila útja, Tündérek útja, Szépasszonyok útja, Traján fala, Római sánc neveken emlegetik, s hozzájuk a meséknek, mondáknak és legendáknak egész sorát fűzik. A másik megjegyzésemmel a magyar szellemiséget, közgondolkodást és köz-magatartást akarom jellemezni: Ha ez a védműrendszer Európa bármely más pontján lenne, az ottani historikusok könyvtárra menő irodalmat hoztak volna ösz- sze róla, a régészek minden ízében feltárták volna, miközben a társadalom a nagyrészét helyreállítja, és az idegenforgalmi irodák évente a bel- és külföldi turisták millióit viszik oda. De ebben az esetben a magyar történészek, régészek, építészek is bőven foglalkoznának vele, a fordítók lelkesen ültetnék át magyarra a róla szóló vaskos értekezéseket, magazinjaink riportsorozatokban ismertetnék, s a televízió vagy megvásárolná az ilyen tárgyú ismertető filmeket, vagy maga küldené ki stábjait — vagyis ebben az esetben minden magyar emberfia részletes és gondos képet kapna arról, hogy X. vagy Z. országban milyen magas fokra jutott a civilizáció, már évezredekkel ezelőtt! Ennyit erről, hogy visszatérhessek a tényékhez, most már rövid befejezéssel. A moldvai román dialektusban a székelyek neve secuias (ejtsd: szekujasz), ők tudják, miért így mondják, illetve, már ők sem tudják. Azt viszont mindnyájan tudjuk, hogy a mai Moldvában tucatjával vannak helységek, miknek nevében benne van a jász vagy a filiszteus szó. Tudjuk azt is, hogy a volt moldvai fejedelemség fővárosát Jászvásárnak hívták, mit az oda felhúzódó román pásztorok Jaszvasar-nak ejtettek, .> csak később, íróik kezdték Tirgu Jasy-nak fordítani, hogy mára a Jasy név maradjon rajta. Erdélyi, lengyel és vatikáni forrásokból tudjuk azt is, hogy Jászvásárban és nagy környékén a lakosság tetemes része még a XVII. században is magyarul beszélt; s tudjuk végül, hogy mindmaiglan mintegy százhetvenezer embernek még mindig ez az anyanyelve Moldvában. Ezek a tények jászügyben, illetve a tényeknek egy része, s bár célzatosan válogattam, és még célzatosabban csoportosítottam, mégsem akarok következtetésekhez jutni, csupán kérdésekhez és töprengésekhez, mert amit tudunk, annak alapján ez a tisztességes. Miért nevezi a román a székelyt széki jásznak? S miért nem jelöli így a Kárpátokon túli magyarság egyetlen csoportját sem, hanem ungur-nak, madzsar-nak vagy csangou-nak, noha a XII. században Móduvába, az akkori Nagykunország (Magna Comania) északi részébe felhúzódni kezdő román pásztorok a Jászvásár alakot vették át? Miként lehetséges, hogy a jászok összes ismert vagy feltételezett lakóhelyén szinte egyetlen olyan földrajzi név sem maradt fönn, amelyiket az ismert nyelvek felől közelítve jásznak mondhatnánk? Hogyan lehet, hogy Moldvában vagy a Jászságban, ahol még a fennmaradt írások alapján is mintegy tíz évszázada laknak, földrajzi neveik mind magyarok? Hogyan lehetséges az, hogy mikor Bandin Márk püspök 1642-ben a móduvai katolikusok helyzetét megismerni kimegy, akkor magyarul beszélő jászokat talál? Ki az ördög magyarította ezeket a csoportokat, ha egyszer honfoglaló eleink már 886-ban kivonultak az Etelközből? — az uralkodó felfogás szerint legalábbis. Kiktől tanulták a magyar nyelvet ezek a jászoki 294
