Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 4. szám - Szikszai Károly: Beszélgetés Kiss Annával

kiállók, pihenek, mást csinálok, s majd újra kezdem. Vagy esetleg megtalálom a gyereket másmilyen módon... Hátha többre is képes vagyok, mint egy osztályt őnökségre.

— Ha nem írsz, mit csinálsz?

— Inkább azt kérdezd meg, ha írók, akkor mit csinálok? Tudniillik ha nem írok, vagy ha írok, ugyanazt csinálom. Én biztos vagyok benne, és tényleg biztos vagyok, hogy az írás attól valami, hogy az ember pontosan tudja róla, hogy ez a legalaposabb megismerési forma. Vagyis ha valamit leírok, és az nekem újat nem mond, tehát számomra nem ad új megismerést, akkor nyugodtan el lehet dobni. No most nyilván van ilyen igény, mert tapasztalom, hogy az embertől azt várják, hogy azt mondja el, amit akárki elmondhatna. Csakhogy akkor én nem verset írnék, hanem ennek az igénynek felelnék meg. És nem tudom, hogy ennek az igénynek meg kell-e felelni. Ha valaki ennek akar megfelelni, én azt nem szólom meg, nyilván igaza van, hiszen ez az ő igaza. Az én igazam viszont az, hogy nekem magamnak kell megfelelnem a magam igényeinek, és az én erkölcsöm szerint az a vers, amely nekem is újat mondott. Esetleg másnak is. Vagyis ha nem fogalmazom meg azt az igazságot, amit a valóság hömpölyget, hömpölyget, de végül a fogalom szintjére nem tud fölemelni mondjuk az újságírók szavával, akkor én nem vagyok költő. Akkor teljesen hiába éltem. Hát ezek a kapaszkodók az ember életében ... Azt hiszem, a költőnek ez nem célja, hanem becsületes szándéka és munkamódszere. És ezeket a dolgokat mindenki tudja, csak valahogy nem tudja artikuláltan elmondani. A költő az, aki a nyögések helyett egy artikulált mondatot mond. Vagyis mégiscsak azt fejezem ki, amire igény van, csak valahogy emberibb szinten. Amivel valamit lehet kezdeni. Amit be lehet fogni a szekérbe. Amivel húzni lehet azt a szekeret. Hasonlat. De nem jó dolog a hasonlat, mert hazug ... Amivel hasznára lőhetek másoknak és magamnak. Magamnak is, mert ha magamnak nem vagyok hasznára, akkor én egy olyan jézuskrisztus vagyok, aki a többit megváltotta, magát viszont nem sikerült. Már pedig akkor hogy fogja a többieket megváltani? Persze, ez se igaz. Mert a világot, azt hiszem, nem megváltani kell, hanem élni kell, ismerni kell, és azzal, hogy erkölcsösen élek, és a magam valóját, a verseimet ebbe adom bele, akkor tisztességes ember vagyok és nem éltem hiába. Akkor nem történhet meg az, hogy mások ellenében akarok másokat megváltani. De ha már azt mondom, hogy megváltás, ez alatt azt kell érteni, hogy jót akarok másoknak, azt akarom, hogy boldogok legyenek, amire születtek, ezt nem felejtettem el sohasem, és ebbe én is beleszámítok.

— Min dolgozol most?

— Most azon dolgozom, hogy rendezzem az erőimet. Megnéztem, hogy eddig mit csináltam, összeragasztgattam a dolgokat, kirakosgatam azokat amelyek mint mondottam volt már, nekem nem mondanak újat. Igaz, akkor se mondtak, csak azt hittem ... Azóta már jobban elmondtam ... összerakosgattam, és próbálok olyat csinálni, amilyet még nem csináltam. Ami a magam számára is új. Rakosgatok egy kötetet, ami félig van még csak készen. A címe azt hiszem már készen van, soha nem szokott előre készen lenni, ennek az a címe, hogy: Nem. Nem kiáltás, szép, csendes nem. Arról van szó, hogy nem vállalom a hazugságot, nem vállalom a festést, nem vállalom a gyávaságot, semmit nem vállalok ami ellenünkre való. Eddig is igyekeztem én ezt így csinálni, és remélem,hogy eddig is így volt, de most már a fejemmel is tudom, nem csak az orrommal. Ez még nincsen készen. A rendezgetés közben rájöttem, hogy ez a bizonyos nem, ez az abszolút igen, amit eddig leírtam. Tudni257