Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 1-2. szám - Simonffy András: Bizalmatlan tavasz (regényrészlet)

Béla és Kéri Kálmán ellentétei még a 4. Ukrán Front főhadiszállásán töltött októberi napokra vezethetők vissza. Ügy képzelem, hogy Miklós Béla hadseregparancsnoki kudarcáért Kérit igyekezett felelőssé tenni — innen az azóta meglévő bizalmatlanság Kérivel szemben —, nekem viszont (érthetően) azt nem bo- csáj tóttá meg, hogy egyéni szökéséről alkotott kedvezőtlen véleményemet sohasem és senki előtt nem titkoltam — így Kuznyecov vezérezredes előtt sem, Moszkvában pedig az érintkezésfelvételt elsősorban nem vele, hanem a Tildy Zoltántól kapott utasításnak megfelelően Vörös Jánossal kerestem. Erre az igazságra csak tavasszal jöttem rá, amikor egy volt hadseregparancsnoksági beosztottam bizalmasan — megőriztem a levelet — arról tájékoztatott, hogy Miklós Béla megtámadta igazolásomat, és „ügyem” újra kivizsgálását kérte.

A háttérben tehát már folynak az intrikák.

De már van egy táviratunk is Vörös Jánostól. Ezt Moszkvából január 10-én küldte, hozzánk 16-án érkezett meg. A távirat orosz nyelvű. Tudni kell, hogy Vörös János és küldöttsége még 1944 utolsó napjaiban utazott ki, s mi ott, Debrecenben nem tudtuk elképzelni, hogy mivel vesztegeti az idejét Moszkvában, amikor minden nap, minden 24 óra döntő jelentőségű. Később tudtam meg, hogy a tárgyalások az angol-amerikai diplomáciai vonalon akadtak el, hosszan leveleztek arról, hogy milyen egyezményt nyújtsanak át végülis Magyarországnak. De mi csak azt érzékeltük ott, Debrecenben, hogy Vörös János nincs, még mindig nincs, fegyverszüneti megállapodás sincs, az idő pedig telik. No, ebben a várakozásteli hangulatban érkezett meg január közepén ez az első, tizenkét soros távirat. (Jellemző, hogy a 12 sorból négyet Vörös János a saját családtagjainak szóló utasításokra szentel.) Ebben a táviratban azt közli, hogy az első magyar hadosztály szervezését meg lehet kezdeni. De hogyan? Az eredeti orosz szövegben ez áll: „Azonnal publikálni kell a behívási dekrétumot” (dekrét o prizive). Értsd: amíg a hadifogoly katonák átadásáról döntenek, amíg annak feltételeit és módját kidolgozzák, behívás útján az első hadosztály (tízezer ember) máris felállítható. A behívás azt jelenti, hogy azok, akik a nyilvántartásban szerepelnek és elérhetőek, azok most behívót kapnak. A behívás fogalomkörébe belefér az új évjáratok sorozása is, ha kielégítő eredményt másként nem lehet várni. Bár az ország igen nehéz helyzetben volt, és az ország felnőtt korú férfilakossága már messzemenően igénybe volt véve, egy ilyen behívási parancsnak mégis lehetett volna annyi eredménye, hogy egy-két hadosztály rövidesen felállhat.

De mi történt? Talán Vörös János egy korábbi (december 23. elképzelésének megfelelően toborzási felhívást fordítottak behívás helyett. A toborzás, mint köztudott, önkéntes jelentkezésre szólít fel. Január 19-én elmegy a válasz Vörös Jánosnak: „Toborzási felhívást kibocsájtjuk”, de a minisztert helyettesítő Fa- ragho mindjárt hozzá is teszi, hogy „önként jelentkezőkből itt nem várunk teljes eredményt.” Ezt a megjegyzést azonban a miniszterelnök — Miklós Béla — a távirat szövegéből kihúzta.

Már említettem talán, hogy .azok közé tartoztam, akik a toborzástól ebben a történelmi pillanatban nem vártak nagy eredményt. Szép lett volna, ha fel lehet állítani néhány olyan hadosztályt, amelyet semmilyen formában nem érintett meg a régi hadsereg szelleme, amely a nácizmus elleni harcra önként jelentkező lelkes fiatalokból áll, de hát ez az elképzelés akkor még a vágyálmok közé tartozott. Romeltakarításoknál, közmunkákban a tizenegynehány éves leventékre számítottak már 1944-ben is, s ha volt is felnőtt korú fiatal férfi a falvakban, városokban, ezekben a hónapokban igyekezett otthon a család tá9