Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - SZOCIOGRÁFIA - Thiery Árpád: Üvegkalitka
barátok! És a jóbarátság első törvénye: sohasem hizelegni egymásnak! Sohase szépe- legni! Gátlás nélkül kimondani egymásnak a legkeményebb igazságot is! De csak azt, amit aztán igazságnak is érzünk! A jó szanitéc a kelésnek bicskával megy neki... A hazai és külföldi lapokat, könyveket, rádiókat, tévéket figyelve és összevetve meglepődve látjuk, hogy a deista és ateista világnézetek emberszolgálata teljesen azonos alapelveken nyugszik, és emberszolgálati célkitűzéseik azonosak. Csak a kiviteli eszközök birtoklásában különböznek. Ott, ahol a kommunizmus hatalomnélküli kisebbség és legális szervezete és szabad sajtója nincsen: bátran egy zászló alá állhatnak és együtt alkothatnak emberszolgálati frontot. Ott, ahol a deistáknak nincsen se szabad sajtójuk, se független akciókifejtési lehetőségük, még így is tagadhatatlan erkölcsi súllyal dolgoznak, ami előtt nem lehet szemet hunynunk, ha nem akarjuk magunkat ámítani. Ugyancsak meglepődve tapasztaljuk, hogy másutt is, nálunk is a deista és marxista polgárok a társadalom, a munkásközösség, a közrend, a békesség, a munkateljesítmény és a vállalások, a hazaszolgálat és az emberszolgálat terén tökéletesen összehangoltan és összetartóan megférnek egymással, és megállják a helyüket. Semmi hiba és fennakadás az együtt- és összedolgozásban, a kötelességek teljesítésében, a közjó szolgálatában és a béke védelmében. És nagy hiba volna az ellentábor közösségi értékeit és munkateljesítményét nem értékelni és figyelmen kívül hagyni. Meglepetve látjuk, hogy a kormányunk egyre szorosabbra fűzi a deistákkal az együttmunkálkodás és a közös helytállás kötelékeit. És mi is, sokan mások is, nagy megütközéssel olvastuk a minapokban Elvtársnak ezt az állami jóviszonyt és együttműködést megzavaró és az állammal kötött megállapodásokat tekintetbe nem vevő és a polgárok jóviszonyát erősen megbillentő hírlapi kirohanását, és olyan kitételek nyílt sajtócsatára felhasználását, hogy — a léleknek szóló figyelmeztetés hazánkban nem követhető módszer. Tehát alkotmányellenes, tehát tilos, tehát bűnös, tehát üldözendő???! Marxista harcos szögezte le: mire való az ilyen elködösítés? Mit használ? Nem tekintve, hogy mit rombol a jó viszonyban. Piros nadrág?!...” A pap nyitott ajtót. Kis időre megálltunk a virág szagú, üvegezett verandán. Az asztalon és egy lefordított ládán a tegnapi viharban levert almák aszalódtak. A pap megigazított néhány almát, majd bevezetett a dolgozószobába, melynek hűvösségét, nyirkosságát a vastag szőnyegek se tudták ellensúlyozni. Míg töprengtem: hogyan szólítsam meg, hogyan vezessen be jövetelem célját, már ebben érvényre juttatva fölényemet, szembe fordult velem és megelőzött. — Egy marxista és egy katolikus pap — mondta gúny nélkül. Inkább kissé csodálkozva. Rossz érzés fogott el. Nemcsak én nyomoztam utána, gondoltam. — Ráadásul napra egyidősek. — Ez a véletlen műve. — Az viszont nem, hogy én marxista vagyok — vágtam vissza élesen s eléggé ostobán. Kikerülték a szavaim. — Italt? — nyúlt a redőnyös íróasztal fiókjába. — Talán egy kevés pálinkát. — Nekem sajnos, az esti étkezés óta gyomorrontásom van. — Arra pálinka kell. Elmosolyodott. — Ittam már. Míg töltött, az egyházi szertartások — hálaadó misék, esküvők temetések — bekeretezett ártáblázatát tanulmányoztam. Nem kerülte el a figyelmét. — Az egyház tisztában van a számok szerepével — nyújtotta az asztal fölött a poharamat, majd magának is töltött. — Azt is tudja, hogy mennyi a világ évi cement- és acéltermelése. Azt is, hogy a radioaktív szén felezési ideje ötezer év. Az egyház is tudja, hogy az uránatom magja kilencvenkét protonból és száznegyvenhat neutronból áll, és a legközelebbi csillag négy egész tizenöt század fényévre van. Azaz 201
