Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Pasolini, Pier Paolo: Folyamodvány munkáért, Ortodoxia, Szabad könyv, A "Szabad könyv" átdolgozása, az Anyák balladája (versek) (Szervác József fordításai)
Holnap esni fog bizonyára, s én itt leszek az ajtófélnek vetve púpomat; eltelik egy egész nap. A nedves márvány látványa, a szürke kőkapu: halál előtti végső látomások. Feltűnők és eltűnők innen. Mint felkelő s lenyugvó nappalok. Majd itt találtok egy derült napon, már tavasz derekán. Ö volt a nyomorék tanú, kiről egyedül szólnék (magam, ki lenne más); és a márványra hullt a langy eső — halál előtti végső látomása — Ó, a koldusnő vízre révedése a barbároktól ismert sejtelem Senki sem volt, te eső-szemű, kedves Mascolo, aszkétikus és feddhetetlen élharcos mosolyú Senki sem volt ez idő tájt, aki valóban olyan önzetlenül szerette volna az eretnekséget mint a test, mely a világűrben kihűl és új pályára lép (boldog végzet!) Nagyon eretnekek vagyunk fiatalon, mivel a jövő után van egy másik jövő: s az eretnekség nagy türelmet igényel: ezerszer kell megismételni mindent hogy igét hirdessünk: igét, mely rombol valóban akár egy barbár támadás És vélni, hogy e hitvány, gőgös ifjúi öröm új és eretnek eszméink fölött nem más (s nem is lehetne), új ortodoxia; leendő prófétákkal és fennkölt zsarolókkal, elvi bűnpártolókkal, bajtársi szövetséggel és elvégzendő nagy feladatokkal és szenvedélyes megvetéssel a hűtlenek iránt; olasz diákok Párizsban — De a „Manifesztum”-ról kellett volna beszélnem (amire kértetek) Az eretnek tehát nem hajszolta önzetlen szerelemmel az eretnekséget még csak nem is álmodott róla! Komolyságot állított a komolysággal szembe; fölidézte az eszme ősi tisztaságát. Valójában az igazi ortodoxiáért harcolt. A szokások s elferdültségük ellen. Ameddig én (én, a tisztátalan) visszagondolok csupán felkeléseket látok miket a rend utáni fojtott vágy vezérelt Ortodoxia lappangott minden lázadásban a történelem és követelményei előtt behódolt gyertyavivők ellen.
