Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1-2. szám - Simonffy András: Bizalmatlan tavasz (regényrészlet)
SIMONFFYANDRÁS Bizalmatlan tavasz 1. — Magyar tisztek, magyar katonák! A Debrecenben megalakult ideiglenes Magyar Nemzeti Kormány megbízásából Simonffy-Tóth Ernő vezérkari őrnagy beszél most hozzátok. Magyar katonák! A győzelmes és baráti Vörös Hadsereg Szombathely, Komárom és Zólyom előtt áll. A fosztogatva és rombolva visszavonuló német hordáktól az ország területe rövidesen megtisztul. A felszabadult területek ideiglenes fővárosában, Debrecenben még karácsony előtt ideiglenes nemzetgyűlésre gyűlt össze Magyarország demokratikusan megválasztott 230 képviselője, hogy a Szálasi banditák országvesztő hazaárulása és az ország kormányzójának elhurcolása folytán gazdátlanul maradt országnak új nemzeti kormányt adjon, s ezzel a németeknek eladott, elárult, feldúlt ország jövő kibontakozását biztosítsa. A debreceni ideiglenes Nemzeti Kormány Magyarország kormányzójának, Horthy Miklósnak akarata és parancsa szerint már fegyverszüneti tárgyalásokat folytat a Szovjetunióval, Nagy-Britan- niával és az Északamerikai Egyesült Államokkal, s már meg is üzente a háborút az országot fegyveres erővel megszállt, és az ország fel- dulásáért egyedül felelős hitlerista Németországnak. Vörös János vezérezredes, a honvéd vezérkar főnökének parancsnoksága alatt már szervezés alatt áll az új magyar nemzeti hadsereg. Budapestet a Vörös Hadsereg a mi javaslatunkra és kérésünkre nem támadta meg arcban, hanem előbb teljesen körülzárta, hogy a reménytelen helyzetbe jutott védőket december 29-én nemesen, nagylelkű ultimátumban megadásra szólítsa fel. A Vörös Hadsereg így akarta megmenteni a pusztulástól szemünk fényét, országunk fővárosát, Budapestet, s így akarta a szenvedésektől megkímélni Budapesten lakó 2 millió drága magyar testvérünket. A Budapestet körülzárva tartó szovjet hadseregcsoportok parancsnokló marsalljai szavatosságot vállaltak a hadifogságba kerülő német védők életéért s biztosították a háború után visszatérésüket Németországba. A pár nap múlva hivatalosan is szövetségessé váló magyar katonáknak pedig szabad elvonulást biztosították. A hadtörténelemben még nem volt példa ilyen nagylelkűségre. Válaszként Budapest őrült és gonosztevő német parancsnoka a szovjet parlamentereket tárgyalás nélkül lemészároltatta, s Budapestet Hitler parancsára Sztálingrád szörnyű sorsára szánta. Hiszen mit is törődnének a németek a magyar fővárossal és kétmillió magyar életével, ha ezzel Bécs elestének közelgő időpontját pár nappal is kitolhatják. 3
