Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - SZEMLE - Zalán Tibor: "... Sorsod a csillagok tükrében..." Hajnóczy Péter: A halál kilovagol Perzsiából
A fiú fokozata: kisebbrendűségi érzés, intelligencia-fölény és társadalmi alsóbb- rendűségi élmény egy lánnyal szemben. A férfi fokozata: felsőbbrendűség! élmény (kész alkotó), valós fizikai alárendeltség egy növel szemben, így társadalmi alsóbbrendűség: alkoholista. Mindkettőjük közös konfliktusa a szeretethiány, mely természetszerűen adódik a társadalomba való beilleszkedésük lehetetlenségéből, erre való készségük hiányából. A szeretet, még ha két ember legintimebb ügyévé váik is, tásadalmi termék, s az esetek legnagyobb százalékában — ezek talán a normális esetek — társadalmi konvenciók szerint kap kiteljesedést. A fiú egyféle periferikus helyzete (ingadozása a munkás és értelmiségi lét-tudat között), a férfi másféle periferikus helyzete (alkoholos felülemelkedési kísérletei az értelmiségi lét lehetetlenség-tudatán) a normális társadalom, a társadalmi normák figyelembe vételével élők közöösségén kívül rekeszti őket. „Nem szerethetők.” Amikor tehát a férfi éppen erre a történetre emlékezik vissza, -nem tesz mást, mint szeretetlenségét, meg-nem-értettségét egy más időben, más premisszák erővonalai között szemléli: a valóság síkján. A kisebbrendűségi érzésről hadd másoljam ide Alfred Adler néhány gondolatát. „A neurózis kifejlődésének kiindulópontja a bizonytalanság és a kisebbrendűség fenyegető érzése: ez teremti az ellenállhahatatlan vágyat az életet elviselhetővé -tevő cél megtalálására, hogy az oly irányt adjon neki, mely a nyugalom és a biztonság forrásává lesz. Véleményünk szerint a neurózis lényege szakadatlan és túlzott felhasználása a beteg lelki erőinek... Nyilvánvaló, hogy a feszültség ilyen állapotában levő lelki szervezet, tehát az olyan egyén, aki ilyen erősen akarja növelni személyiségének értékét, nem egykönnyen fog alkalmazkodni a társadalmi élet követelményeihez, éspedig függetlenül bizonyos határozott, látszólag köznapi és kétértelmű ideges tünetektől.” A férfi vízió-álmai is hasonló kompenzáló jellegűek. Különféle vágyakozások és sokkoló hatások következtethetők ki belőlük. A 9—10 dózisban adagolt leírások (a könyv legszebb részei) standard alkotóelemeket tartalmaznak. Anélkül, -hogy megpróbálnánk az álomfejtés kétes kísérletébe fogni, — bár részben helyt adunk Freud- mester meghatározásának is [„az álom (elfojtott) vágy (álcázott) teljesülése”] — ejtsünk pár szót róluk. Anyaguk elsősorban a nyugati reklámok, pomóújságok és a telekommunikációs eszközök matériájából keveredik össze. A gyakori ismétlődő motívumok szimbolikus jelentőségét fel kell ismernünk, úgymint: a közlekedési eszközök (motor, bicikli, autók) a mellettük álló hölgyekkel az erőt, biztonságot, uralkodást sugallják; a mezítelen nők és a nemi aktusok leírása az író (a könyvbéli!) szexuális zavarait feltételezik; a szétvágott fejjel, megcsonkítva és felakasztva, azaz legtöbbször hullaként jelentkező férfiak a szüntelen vereségélményt sulykolják az olvasóba. „Ez a Hajnóczy-koktél infernális!” A fiúban is megtalálhatók természetesen ezek a vágyak, aki még a megélhető valóságban próbálná őket realizálni. A férfi az átélhető valóság mellettt dönt, s mint ilyen, eljutott a teljes cselekvésképtelenségig. Hogy a szerző egy korábbi művéből idézzünk: ez bizony a fuckyour self-állapot. Az ital, mint a „szabadság szimbóluma” nem jelenik meg a műben, ahogyan azt a fülszöveg ígéri, s vezeti félre ezzel az alvását. Nem szabadságszimbólum az ital ebben a könyvben, hanem az intelligencia „nemibetegsége”. A fiú kezdődő „impotenciája” is annak a felismerésnek az eredménye: az élethez jutásnak van egy talán kényelmesebb módja, mint az akció — a fikció. Amikor elképzeli, hogy mit kéne tennie, hogyan cselekedne egy adott (s talán máris adott) szituációban. A férfi már erre is képtelen, az egyetlen álmegoldást felesége jelenléte jelenti. 1078
