Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 12. szám - SZEMLE - Zalán Tibor: "... Sorsod a csillagok tükrében..." Hajnóczy Péter: A halál kilovagol Perzsiából

oldásként beugrik valami, valamilyen „ezért”, s bár logikai igazság általában fellelhető a megoldásokban, morális hiányérzetünk azt sugallja: átverték hősünket; majd dühösen rájövünk, nem is történhetett volna másként. Mert az író hősei éppen úgy idegenül, értetlenül és érthetetlenül mozognak világukban, környezetükben, mint Kafkáéi.

De ez csak az egyik lehetséges modell. Ide sorolható az első könyv legtöbb írása, a másodikból a Hány óra? (mint prototípus és csúcs ebben a fajtában), a Fuvaros, s talán nagyobb kompozíciója ellenére A véradó is.

A másik modell leginkább a filmtechnikára emlékeztet, arra a megoldásra, amikor ugyanazt a mozzanatot (esetleg rövid folyamatot) több kamerával rögzítenek, s játszanak le utóbb — egymás után. Minden kameraállásból más és más figyelhető meg, kiderül, hogy a jelenségeknek sokkal több dimenziójuk van, mint azt észlelni tudjuk, elképzelni merjük (Russel).

A valóságnak ez a többoldalú, ám túl mechanikus megközelítése nem mindig juttatta sikeres alkotásokhoz az írót, lásd a Szertartás, Pókfonál c. írásokat. Viszont a Két leglíraibb, s talán két legszebb novellát, A szekér és A kék katona címűt ezzel a módszerrel alkotta meg.

Nem véletlen, hogy második könyve fülszövegében a szerző az M című novelláját tartotta a legnagyobb előrelépésének addigi írói pályáján. Az M. megpróbálja ötvözni a kétféle módszert. Bonyolultabb szerkezete és néhány utalása -miatt feltételezhetjük, hogy ez a novella volt a „regény” előképe.

Alátámasztja feltételezésünket néhány azonnal észrevehető közös motívum. A főszereplő alkoholizmusa, illetve fiatalabb önmaga (fia?) történéete; M víziói a későbbi író halálos álmaira emlékeztetnek stb. Bár ezek lehetnének esetleges egybeesések is.

A halál kilovagol perzsiábái című munka valójában két egymásba csúsztatott novella. írói tehetségnek kell szerveznie egyetlen, harmadik egységgé a kettőt.

Az első történet (igazság szerint nem is nagyon történik benne semmi) egy íróról szól, aki alkoholizál, s az ital adott mennyisége után vízióival bajlódik.

A másik egy banális szerelmi história, hajnóczys tempóban elővezetve, egy gátlásos fiúról és egy gátlástalan lányról, osztálykülönbségekről néhány korsó sörről.

A két novellának formai kapcsolódása egymáshoz, hogy az egyik történet főszereplőjének tudatában játszódik le másik. A hős emlékezik. Ilyen szerkezetű és felépítésű novellát tucatjával találunk a modern irodalomban, s hogy mindkét történet szaggatottan (egymást szaggatják szét) jut el a végkifejletig, hogy tudatunkban egész- szé álljon össze, arra utal, hogy az író kevésnek találta az addigi gyakorlatában megszokott lineáris történetkezelést.

Legjobb tehát, ha egy harmadik egészként szemléljük a történetet, s fel sem tételezzük, hogy két külön novella is lehetne, pontosabban: hogy másként is lejátszódhatnék, mint az idősíkok szüntelen változtatgatásával, cserélgetésével.

„Aztán valamikor, évek múlva, kihajnalodott, és valamivel jobban lettem, illetve valamivel kevésbé voltam rosszul...” (Kiemelések tőlem, Z. T.)

Ez az állapotmeghatározás egyként jellemzi a lehetőségeit kereső fiút és a lehetőségeinek minden határát kitapogatott felnőtt férfit. „... nem ismered föl sorsod és csillagod tükörében magadat...” — idézhetnénk ismét Babits Zsoltár íférfihangra című verséből.

Hajnóczy hőseinek sorsa adott, csillagzatuk beállt. Ném fejlődnek, csak a fejlemények változnak körülöttük, s ahogyan eleget tesznek a megváltozott viszonyoknak, lesz sorsuk-helyzetük groteszk, ironikus, komikus, tragikus.

Ne értsük félre: a hősei életük folyamán nyilván változnak. Amint-hogy a „regény” író-szereplője is más fejlődési fokot képvisel, mint a fiú-szereplője. De a műben való megjelenésük pillanatától eltűnésükig egyértékűek (mármint önmagukkal).

A változás lehetséges és szükséges módozatait mindketten számba veszik, egyikük az alkoholizmus és dohányzás felszámolását, másikuk az alkoholizmus felszámolását, de mind a ketten letesznek tervükről. Közérzetük egyként rossz, ha javul is, csak a rossz egy jobb fokozatáig jut el.

1077