Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - SZOCIOGRÁFIA - Pósfai János: Kétnyelvű Muravidék
A LENDVAI KÉTNYELVŰ ALTALANOS ISKOLA tődben. Kercmar Janez például a teljes kétnyelvű iskola egyik legtöbb szervezője, az iskolai munka irányítója. Szlovén, de magyarul is meg tudja értetni magát. Nem baj, ha a vegyes nemzetiségű terület szlovén lakói is megtanulnak magyarul — mondta —, hiszen annyival többet érnek. Az ünnepség előtt kezembe nyomott egy könyvet. Több mint tíz éve adta ki a vajdasági tanügyi titkárság a középiskolák első és második osztályosai számára. Anyanyelvűnk — ez a címe. Magyarul és szlovénül rendszerezi a tananyagot. Ennek a könyvnek az első oldalán olvastam a következőket: „A tudományos felfogás szerint nincs semmiféle rangkülönbség a nyelvek között. Minden nyelv a természet, az emberi lélek csodálatos műve. Valamennyit egyformán becsüljük. Nem hirdetjük, hogy miénk a legszebb és legküűönb, dicséretnek ez talán sok volna, talán kevés. Édesanyánkról sem mondjuk, hogy ő a legszebb anya az anyák között. Nem mérjük sem a szépségversenyek győzteseihez, sem a távoli csillagokhoz. Ez illetlenség volna és ízléstelenség. Csak azt mondjuk róla, hogy ő az egyetlen, hogy az édesanyánk, s ezért szeretjük ...” Kosztolányi Dezső írta e sorokat. Közben megérkezett a bogrács. Ínycsiklandozó illatokkal telítődött a pinceszoba, pedig ekkorra már kitártuk az ablakokat, dőlt be rajtuk a hűvös nyár szokatlanul gazdag fényzuhataga. Ivanecz Istvánról is kiderült, hogy nemcsak jó pincegazda de ő a göntérházá kétnyelvű általános iskola igazgatója. „Gyertek el hozzánk holnap, szívesen látlak benneteket” — mondta. Aztán amikor elénk tette a boszorkányosán párolgó tálat, észre kellett vennie arcunkon a meglepődés rejtett bódulatát. Hát hol van itt a jó magyaros bográcsgulyás? 1024
