Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 12. szám - Gyurkovics Tibor: Ősz, Anyám lakása (versek)

Pókhálóvékony szálakkal tartotta fönn magát harminc éve Mindig boldogtalan volt helyesebben sose volt boldog Tudott az ENSZ-röl s kinevette Waldheim hosszú orrát

Hiába gyűrjük le — visszajön nagy álomslafrokban könnyedén énekel „Magához nem illik a harag egyikünk biztos árva marad ..

Aztán csak ül Csak néz Csak mosolyog Kőkékek szemei

Kis körmével a szakállam cibálja Isten segíts őt elfelejteni!

Fölkel jön lassú tánccal elém

— Magához nem illik a harag — huncutul ujjal fenyeget

— Egyikünk biztos árva marad.

1011