Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - Gyurkovics Tibor: Ősz, Anyám lakása (versek)
Ilyenkor hagyom el, akik szeretnek, ilyenkor szeretem meg, akiket elhagyok — jaj, én sem vagyok! — csak ősz, bizonyos ősz, megföllebezhetetlen, és látom, mivé kellett volna lennem a lehető történelemben — jaj, nincs is történelem! — csak ősz van szabályos ősz, csak haza van, csak baldaohinos ágy, csak apa van, csak általunk is üldözött zsidó család, csak Isten van meg vértanúk meg száj csókok meg háborúk és babaarcú gyerekek ismétlődő októberek, csak életemmel egyidős rémület van, meg ősz, meg ősz ... Anyám lakása Rendesen megöltük anyámat rendesen lefejeztük rendesen kriptába fektettük mit akartok még? Magyar Nemzetet járatott — Ez jobb újság mint a többi — Hiába lélegzett kapkodott sikerült megölni Mennyi kacat lom fölösleges levél tű bugyi tinta ágynemű eldugott pénzek névszerint feneketlen fölfordulás Mit őrzünk? Szakadt paplanok feje alatt átok-levelem rongyok közt szappanok elmúlhatatlan kalácsdarab az ágy előtt Próbáljuk irtani gezarollal próbálunk nevetni a papundekli tojástartókon magamra ismerek — Isten emlékeit őrizte soha nem volt fénykorából
