Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - Szikszai Károly: Beszélgetés Dobai Péterrel
Könyveid fő motívumairól, a férfi-nő viszonyról már szó esett. A szerelem vajon mit jelent a te számodra? Azt szeretném mondani, hogy az Egy arc módosulásai című könyvnek, és az 1964 című prózának, ami a Szigettel egy kötetben jelent meg, a szerelme, a „tárgya”, az alanya: ugyanaz a nő. A két borítón levő fénykép is ugyanarról a nőről készült. Ennek a két könyvnek nagyon-nagyon szorosan sorsban, életben, vérben, ösztönökben, intellektusban, amit akarsz, köze van Kubához, mind a kettőt ott írtam meg, mind a kettőt emlékezetből. Ennek az az oka, hogy én a filmet vágtam a Műegyetem vágószobájában, hétfőn még vágtam, kedden már utaztam Kubába, tehát kapkodva csomagoltam, és ezáltal egy olyan csodálatos dolog történt, hogy anyám utazásommal kapcsolatos legnagyobb kétségbeesése közepette bevagdostam a bőröndbe régi, 63—64—65-ből való fényképeket, 1973- ban, amikor odamentem. És amikor teljesen egyedül, a spanyol nyelvet még nem bírva, ültem a szobámban, ezek a fényképek tíz év távlatából, és tízezer kilométer távolságból, olyan váratlanul másképp, olyan irtózatos visszahívó erővel hatottak rám ... De mondom, ez az első hónapra volt jellemző. Aztán ez megszűnt, mert megtanultam spanyolul az utcáról, kész és szabad ember voltam, ott-élni kész ember... Nem is akartam Havannából visszajönni, és több mint egy évig voltam ott. De abban az időszakban ezek a magammal kivitt fényképek (még kontaktokat is vittem magammal), olyan rétegben, vagy részben értek engem, ahol én nem voltam semmilyen kapcsolatban önmagámmal. Tehát a két kötetben szereplő lány ugyanaz a lány, akit én versben is, prózában is, most pedig közvetlen beszédben a szó legtisztább értelmében első szerelmemnek nevezhetek. Aki miatt a tengerészetet is otthagytam, amit azonban örökké bánok. Miért? Most jobban érezném magam, mert most már hosszújáratú kapitány lennék, vagy legalábbis elsőtiszt. És ugyanúgy lehetnék író is. Pont akkor hagytam ott, amikor tiszti akadémiára mehettem volna, de akkor ezzel a lánnyal már minden megvolt. Most pedig ... érted ... Soha nem lennék rákényszerülve bizonyos forgatókönyvek megírására, ha tengerésztiszt lennék. Amellett persze még lehetnék regényíró. Jó 8—10 éve tanulmányokat publikáltál Pier Paolo Pasoliniről. Ügy tudom, személyesen is találkoztál vele ... Személyesen nem ismertem, csak leveleztünk. Mikor arra került volna sor, hogy személyesen találkozzam vele, akkor már őt elgázolták és meghalt. írhattam róla nekrológot az Élet és Irodalomban. Ez is egyfajta „személyes” ismeretség... Azt hiszem négy, vagy öt levelet váltottunk. De ezeknek a leveleknek nem volt közük sem a filmhez, sem az irodalomhoz, tehát prózához, vagy költészethez, csak a szemiotikához. Ö ugyanis komolyan foglalkozott a szemiotikával. De abban a bizonyos nekrológban, illetve, amit a Filmkultúrában, és más helyeken írtam róla, azok már kiterjedtek bizonyos fokig a filmjeire és írói műveire. És egykét filmjét még most is a mai latin szellem legmélyebb produktumának tartom. Filmírói munkásságodról is mondhatnál valamit. Jelenleg a Csont- váry-produkcióban is dolgozol... 1004
