Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 12. szám - Szikszai Károly: Beszélgetés Dobai Péterrel

Tudod, van olyan filmnovella, forgatókönyv, amit az ember nem pénzkeresés céljából csinál. Hanem barátságból, szeretetből, hogy Csontváryról egyáltalán film készül, és azt egyáltalán Huszárik Zoltán rendezi. De ugyanilyen jó feladat volt a Radetzky forgatókönyvének írása Makk Károlynak, és ugyanilyen öröm volt a közreműködés Bódy Gábor Psyché című filmjében, tehát ez egészen más dolog mint a pénzért való filmírás. Ugyanezt tettem Csontvárynál. Tavaly október óta minden határidő túllépésem, minden nehézségem a regénnyel azért van, mert még most is a Csontváryt utószinkronizáljuk. Lényegében kész van a film, és az az érzésem, hogy sohasem fogom megbánni, hogy ebbe a filmbe Huszárik Zoltán felkérésére bekapcsolódhattam.

Két történelmi regényt írtál: a Csontmolnárokat és a Tartozó életet. Azt hiszem történelmi regényt írni a legnehezebb. Nagy felkészültséget, nagy tudást igényel. Mennyi ideig dolgoztál ezeken a könyveken?

Talán paradox dolog, amit erre most felelek. A Csontmolnárokat, mivel annak korát, férfiait szerettem, több mint egy évig csináltam, ez azt jelenti, hogy rengeteg német és magyar nyelvű, szinte olvashatatlan múltszázadi kézírásos anyagot néztem át, emigráns tiszteknek az emlékiratait és leveleit, mindent. Ezzel szemben a Tartozó élet, ami 38—39-ben játszódik, és ugyan kihagyással, de 45- ig tart, ez a számomra, és az egész magyarságra nézve annyira sorsnehéz, any- nyira feloldozhatatlan periódus volt, hogy itt a „fölkészülés” már akkor történt meg, amikor én még meg sem születtem. Előbb megszereztem különféle dokumentumokból, könyvekből a kellő utálatot és gyűlöletet az egész korral kapcsolatban, és sokkal nehezebb volt megtalálni egy olyan pontot, amit szeretni is lehet az egészben, és utána ezt én két hét alatt tulajdonképpen megírtam.

Dobai Péter elhallgat, majd átmegy a másik szobába, és újból visszapörgeti a magnón, kedvenc számát, a katalán vers megzenésített változatát.

1005