Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 11. szám - TANULMÁNY - Czigány Lóránt: A nyugati magyar irodalom négy műhelyéről
Konrád György, Kosa Ferenc, Mészöly Miklós és Szabolcsi Miklós — jelzi a hazai résztvevők sokféle érdeklődési körét. A jelenhez vezető korszak a hetvenes évek elején kezdődött a Mikesben, s legfontosabb ismérve a Mikes szellemi tekintélyének és szuverenitásának széles körű elismerése. Ma már külfödi egyetemi tanárok, mint Cushing professzor Londonból, vagy Jean-Luc Moreau Párizsból, is szívesen tartanak előadást itt. A nemzetközi tanulmányi napok — mert a találkozók, hogy elkerüljék a túlzsúfoltságot, mely a hatvanas éveket jellemezte, most már nem egy hétig, hanem csak 3—4 napig tartanak — programja egy központi gondolat köré épített szakmai előadásokból áll. Az idei tanulmányi napok vezérmotívuma például: „Jel, ember, közösség”, s az információstruktúrák modelljét keresi majd az antropológia, néprajz, lélektan, nyelvészet és irodalomtudomány terén. A Mikes tevékenységének legújabb szakaszát az is jellemzi, hogy a Kör vezetőinek figyelme a könyvkiadás felé fordult. Ennek anyagi alapja és technikai feltételei még nem biztosítottak; de lelkesedésben nincs hiány: a Kör korábbi elnökei közül Tóth Miklós és Piri Zoltán egy-egy kötet kiadásával járó összes költséget önzetlenül fedezték saját anyagi erőforrásaikból, s van remény, hogy elismerést keltő példájukat mások is követni akarják. A Magyar Műhely első száma 1962-ben jelent meg, alapításának közvetlen kiváltó oka az az esztétikai nézeteltérés volt, mely az Űj Látóhatár irodalompolitikája és egyes fiatal munkatársai között létrejött. Ezek a fiatalok létrehozták saját fórumukat önerejükből; kitanulták a nyomdászmesterséget s így anyagilag független fórumot teremtettek. Címéből ítélve, a Magyar Műhely Németh László-i ihletésű; mi sem áll azonban távolabb a szerkesztőktől, mint a népies elkötelezettség. A folyóirat profilja a hatvanas évek közepére alakult ki: társadalmi elkötelezettségektől; mentes kísérletező irodalom, mely az egyéni lét egzisztenciális problémáit feszegeti a társadalmi szerepvállalás helyett. Ugyanígy elvetik a hagyományos kifejezőeszközöket is, és Kassák, Szentkuthy, Weöres és Határ Győző nyomdokain elindulva alakították ki kevert műfajú kifejezőeszközeiket. Az új műfaj a „szöveg”, melynek lényege, hogy elveti, illetve túllépi a hagyományos műfaji meghatározásokat; műveik tehát nem írhatók le a klasszikus stilisztika szabályai szerint mint versek, vagy elbeszélések, mivel egyrészt a történések leírásában nincs meg az epikában természetesnek vett lineáris időrendiség, másrészt szövegeikbe külső tényezőket is belehoznak. Ilyen például a vendégszöveg, mely tartalmazhat töredékeket hirdetésekből, bármilyen nyelvű idézeteket vagy jelszavakat. De felbontották a „szövegírók” a nyomtatott szöveg hagyományos képét is, nemcsak szokatlan tördeléssel, ritka nyomdai jelek alkalmazásával, az olvasót meghökkentő, időnként szándékosan bosszantó elrendezésekkel vagy szokatlan betűtípusok keverésével, hanem az olvasó legelemibb elvárásainak semmibevételével is, ezek a szövegek gyakran nem tartalmaznak semmiféle hagyományos értelemben vett „üzenetet”, hanem az önkifejezés eszközei. Ennek ellenére mégis beszélhetünk művészileg érvényes kompozícióról és a rendezőelvek meglétéről. A „szövegírók” hisznek abban, hogy alkotásaik vizuális összképe tartalmaz egy olyan „üzenetet” melynek kibogozása, „dekódolása” megéri az olvasó türelmét és vesződségét. Természetesen az itt leírt sajátosságok csupán a Magyar Műhely írói kísérletezéseinek egyik vonulatát jellemzik s az is nyilvánvaló, hogy e kísérlet az avantgarde hagyományaiból táplálkozik, elég a kassáki „képversre”, vagy „képarchitektúrára” gondolni. Az időfaktor linearitását már Krúdy is megbontotta-, Virginia Woolf, vagy James Joyce pedig egyenesen a „disrupted time-sequence”-t tette rendezőelvvé. Ezenkívül a proletkult egyes újításai, valamint a Bauhaus, a de Stijl és a „konkrét” versek újító törekvései, a „multimédia”, a strukturalizmus jegyei is jelentkeznek törekvéseikben. A Magyar Műhely írói nemcsak „szinkronban vannak” a legújabb áramlatokkal, hanem 1972 óta d’atelier című folyóiratukkal eredményesen részt vesznek a nemzetközi neo-avantgarde mozgalmaiban s így két-nyelven alkotnak eredeti műveket, s műfordítói munkásságuk is jelentős. A Magya-r Műhely legutóbbi száma, az 58-ik most jelent meg júniusban. Tiszteletet parancsoló szám ez, hiszen nagynevű elődjei, mint Kassák folyóiratai, vagy más német, illetve francia avantgarde folyóiratok sem dicsekedhetnek 16 éves fennálJás950
