Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 11. szám - TANULMÁNY - Czigány Lóránt: A nyugati magyar irodalom négy műhelyéről
zottsága a modern stilisztika útvesztőiben szerencsésen párosul barokkos szóhalmo- zási kedvvel és játékos incselkedéssel. Intellektuális bujócskái ellenére is nagyfokú kritikusi felelősség jellemzi Albert Pál írásait; talán ezért kedvelik olvasói és a megbírált szerzők egyaránt. A folyóirat munkatársai nem monopolizálják a lapot, majdnem minden szám tartalmaz olyan írást, aminek szerzője korábban nem közölt az Űj Látóhatárban. Ez is hozzájárul tekintélye növekedéséhez; fiatal írók számára az Űj Látóhatárban megjelenni annyi, mint létüket és jelenlétüket bebizonyítani. A folyóirat jelenleg évente négyszer jelenik meg kb. 540—550 lap terjedelemben. A főrész: tanulmányok, cikkek és szépirodalom, a „Figyelő” rovat bírálatok jelennek meg hazai és külföldi könyvekről, időnként „Disputa” és „Dokumentum” rovattal bővül egy-egy szám. A folyóirat szellemi függetlenségét az a tény biztosítja, hogy felelős kiadója nyomdatulajdonos; az ő áldozatkészségének és küldetéstudatának köszönhető, hogy az Űj Látóhatár Londonban, Torontóban, vagy Sidneyben és Párizsban odakerül végülis az olvasó asztalára. Az Űj Látóhatárral szoros együttműködésben tevékenykedik az Aurora kiadó, mely 1983-ban alakult s főként magyar nyelvű könyveket ad ki, bár időnként egy-egy magyartárgyú angol, vagy német könyvet is megjelentet. Verseskötetek, tanulmányok mellett tudományos munkákat is gondoz; külön említendő egyháztörténeti sorozata a „Dissertationes Hungaricae ex História Ecclesiae” című nagyszabású vállalkozása, melyben eddig öt kötet látott napvilágot. Az Aurora évente négy-öt kötetet hoz ki, összkiadványainak száma már ötven körül van s igényes kiállításuk méltóvá tenné, hogy a szép magyar könyvek versenyén részt vegyenek. Az Űj Látóhatár mellett időrendben és fontosságban is a hollandiai Mikes Kelemen Kör áll, alapításának gondolata néhány hónappal azután a zürichi találkozó után merült fel, melyből a Látóhatár született: 1951 tavaszán három hollandiai teológushallgató annak szükségességét vetette fel, hogy felekezetre való tekintet nélkül kellene időnként összehívni a hollandiai egyetemi ifjúságot; a Németh László-i ihletésű gondolat a balatonszárszói konferenciát idézte a szervezők emlékezetébe. A három alapító közül Tóth Miklós ma is agilisán szervezi a Mikes Kör munkáját. A Mikes Kelemen Kör jelentősége első korszakában nem terjedt Hollandián túl. 1959- ben került sor az első nemzetközi Tanulmányi Hét megszervezésére, aminek fő szorgalmazója a ma Amerikában élő Prágay Dezső volt. Az 1959-es doorni és 1960-as leydeni találkozó a magyar művelődés egyik nyugati intézményévé avatta a Kört. A Tanulmányi Hetek kezdeti sikerét annak az igénynek köszönhette, hogy az akkoriban nyugatra került fiatal értelmiségi nemzedékben erősen élt a közelmúlt traumati- kus élményének feldolgozására irányuló vágy, de sok szó esett a fogyasztói társadalmak konformizmusáról és közönyéről, a magyarországi helyzet megváltoztatha- tatlanságáról, de legfőképpen arról, hogy miként lehet egy neurózisoktól mentes etnikumtudatot kialakítani, mely serkentőerő és egyben cselekvési alap is. E korai szakaszban az alaphangot Cs. Szabó László, Szabó Zoltán és Kerényi Károly előadásai s az azokat követő viták adták meg. Ugyanilyen jelentős volt néhány kiemelkedő történésznek, Bogyay Tamásnak, Deér Józsefnek és Iványi—Grünwald Bélának az előadása. A fiatalok közül a tragikus körülmények között elhunyt Zádor István kegyetlen őszinteségű hangvétele jelezte legpregnánsabban az irányt,, amerre a Mikes Kör köré tömörülő fiatal értelmiségiek tartottak a hatvanas évek elején. A hatvanas évek közepére kialakult keretek megszilárdultak, a fiatalok Oxford- ban, Párizsban, Genfben, Leydenben, Göttingában vagy Londonban elvégezték az egyetemet, megírták a disszertációikat, elhelyezkedtek Európa egyetemein, s most- már az ő előadásaik képezték a vitaalapot a Tanulmányi Hetek munkájában. Új helyzetet teremtett, hogy egyre többen hazalátogattak, s a személyes élmények, tapasztalatok segítették a szemléletbeli önkorrekciót, a realitások helyes bemérését. Mérföldkő volt a Mikes történetében az 1967-es amersfoorti konferencia, melyen hivatalos hazai delegáció vett részt, s az igényes viták „békéd konfrontációja” felszínre hozott egy olyan hivatkozási rendszert, melyben mindkét fél talált kapaszkodókat. Hazai előadók azóta is vesznek részt a Mikes konferenciáin, s egy találomra összeállított névsor — Abody Béla, Berend T. Iván, Csoóri Sándor, Eörsi István, Hankiss Elemér, 949
