Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 6. szám - TANULMÁNY - Lőrinczy Huba: Önarckép és létfilozófia a Palotai álmok-ban

számosabbak; Péter Pál nem halo vány kópiája amazoknak, alakja saját körvonalakkal rendelkezik. Más a sorsa is: jól kivehető fejlődésen megy át, s pályájának íve a tétlgn^ sodródástól szuverén cselekvésig lendíti. A szakirodalom joggal~Hangöztatja a Krúdy-hősök statikus voltát, Péter Pálra azonban nem érvényes e séma. Értékek hordozója ő. Értékek hordozója már a passzivitásában is, hogy végül értékteremtővé váljék, hirtelenül, de logikusan. Korántsem meglepő, hogy inkabET csak a mű elején részesül Krúdy gyöngéd, megbocsátó iróniájából, utóbb eltünedeznek a csú- fondáros hangok. Épp ezért nem értjük, miért véli őt Rezeda Kázmér „karikatúrájának” Bori Imre, miért hangsúlyozza oly igen Péter Pál — állítólagos — dzsent- roid vonásait, s miért kommentálja holmi „dzsentri-előítéletek” meghazudtolásaként a lányszöktetés gesztusát. Hitünk szerint Bori nem a megfelelő égtájakon fünké- szi Péter Pál rokonságát. Aligha a Noszti Ferik, a Józsa Gyurik és a Jablonczay Iuniorok atyafiságához tartozik ő, sokkal ...inkább. a_.Török Gyula megírta Kender Falókhoz avagy az Ady emlegette Művész-széplelkekhez. Azokhoz, kik a Gangész partján “álmodoztak déli .verőn, kiknek nagy harangvirág a szíve, az erejük pedig finom reinegésekben. Nem a dzsentriséget hangsúlyozta Krúdy Péter Falban, hanem a lélek arisztokratáját, a kifinomultságot és az álmodozás képességét. Modern, a századelőről jól ismert figura az övé, a tétlenségben kivirágzó színes ábrándjaival, a fantázia ínyenc és morbid káprázataival. Mily jól illenek reá is A porban főhősét minősítő szavak! „A szent tehetetlenség, amely annyi gyönyörű álmot hozott neki, amely annyi szép cselekvéstől visszatartotta, megülte egész lényét.” A „józan, megfontolt” (s mint többször kitetszik: érdekhajhász) világban ez a tüntető elvonultság és passzivitás erény is lehet: jelzi a lélek igényét valami álómira, szebbre és szabadabbra. Igaz ugyan, hogy maga Krúdy mondja: „...Péter Pál egy nagy" senki volt, és semmit sem csinált”, ezt azonban aligha érti csak ironikusan. Valódi teendői Szindbádnak sem akadnak, s bár egy praktikus hivatalnokszemlélet szerfölött szigorú konzekvenciákat vonhatna le a senkiségről mint létformáról, nagyobb az Ady Endre igazsága. Hősünk „társadalmi rangja” „tiszfázhatatlan, ... állandóan a napidíjas és az Űristen között libegő”, „a társadalmon kívül bitangol”, így „a társadalom leghívebb reprezentálója” lehet.

Már csak azért sem véljük Péter Pált a dzsentrimentalitás hordozójának, mert túlontúl sok ponton azonosulhat szerzőjével. Kölcsönveszi életkorát, októberi születését, a külsejét, mélabúra hangoltságát, palotai rokonait, szállodai életmódját —

ÓBUDA, TEMPLOM U. 15. — KRÚDY GYULA UTOLSÓ OTTHONA (Móser Z.)

536