Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 6. szám - TANULMÁNY - Lőrinczy Huba: Önarckép és létfilozófia a Palotai álmok-ban

mindet fölsorolni ki győzné? Hajlanánk arra, hogy még egy szinte véletlenül el- hullajTött női névnek is önéletrajzi jelentőséget tulajdonítsunk. Péter Pál hotelszobájának falán sok „csendes bánatot ... hagyó” leánynevet húzott át „kegyetlenül” az ón. „Csupán egyetlen név volt a sor alján: Bella. Mellőle hiányzott a dátum, amikor végleg elhagyta volt szerelmesét...” Kár volna itt Krúdy első házasságának viszontagságait részleteznünk, hogy megállapíthassuk: nyilván nem merő véletlen ez az utalás. Mindenesetre föltehetjük: egy álmokban szűkölködő kor bemutatásán- kívül — sokszoros áttétellel persze! — a.magánélet válságának is dokumentuma a Palotai álmok. S holott komplexitásban csakugyan nem vetekedhet velük, Péter Pál közvetlenebb és realisztikusabb alakmás, mint Szindbád vagy Rezeda Kázmér. Arcvonásai viszonylagos egyszerűségükben is fontosak és tanulságosak.

A mű kezdetén Péter Pál lágy, kényelmes és szerfölött önállótlan embernek tetszik. Olvasmányainak sugallataihoz és eszményének, Adamovics Pálnak a mintájához igazodnék, ámde valójában még az utánzásra sem bírja elszánni magát. Az ódon könyvek és folyóiratok a romantikus múlt bűvöletében marasztják, tettek helyett meddő álmokra serkentik csak egyelőre. S szintúgy képtelen felrázni még a tes- pedésből a rajongott nagybácsi, Adamovics példája is. Nincs itt terünk e virtuálisan létező s folyvást visszatérő rokonfigura roppant érdekes alakjának és funkciójának elemzésére. Mindenesetre nem oszthatjuk a véleményt — Bori Imre a szerzője —, amely Adamovics Pált Alvinczi Eduárd karikatúrájának tételezi. Annyi azonban egy felületesebb vizsgálódás alapján is nyilvánvaló, hogy Adamovics, ez a mozgalmasan, szabadon, a maga törvényei szerint élő bohém Péter Pál egyelőre csak lappangó, cselekvésre váró énjének a kivetülése, s tárgyiasult szimbólumnak is tekinthetjük. A kisregény — egyebek között — azt a folyamatot ábrázolja, amelynek során Péter Pál fokozatosan leválik Adamovicsról, s eljut önnön létének, szuverén magatartásának definiálásáig. Hosszú utat kell bejárnia, s számos kísértéssel megküzdenie, hogy végül a maga múlt- és álametikájának jegyében cselekedjék, s elszöktesse Szekszti Juditot. Meg kell tapasztalnia mások létfilozófiáját, hogy a sajátjához eljuthasson, s merje is azt választani. Péter Pál — a látszat így vallaná — mindig mások példájának és akaratának a függeléke, játékszer inkább, mint öntörvényű férfi. Nagyanyja, Radics Mária fölhívásának engedve utazik Palotára, kezd udvarolni Szekszti Juditnak, a színészektől kapja a szöktetés ötletét stb. Pipogyasága mégis szűnofélben. Tulajdon, arisztokratikusan szép kezének bámulatától elérkezik a roGLUBLÓ VÁRA A VÖLGYBEN KANYARGÓ POPRÁDDAL (Móser Z.)

537