Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 6. szám - TANULMÁNY - Lőrinczy Huba: Önarckép és létfilozófia a Palotai álmok-ban
m tanulmány LŐRINCZY HUBA Önarckép és létfilozófia a Palotai álmokba* „A csak álomban élő büszke tettnek Vagyok királya, vagyok büszke hőse .. (Ady: Midász király sarja) A Krúdy-életmű méltán elhíresült darabjai között az átlagosnál mostohább utókor jutott a Palotai álmoknak. 1913-ban keletkezvén, eltűnt egy kissé a környező remeklések, legkivált A vörös postakocsi árnyékában. Nyilván ezzel is magyarázható, hogy negyedik kötetkiadását csak nemrég, 1976-ban vehettük kézbe, s hogy a szakirodalom is inkább odavetett megjegyzések, semmint tüzetes elemzések formájában tudósít értékeiről. Csupán az egy Bori Imre a kivétel az újabb méltatok közül: Fridolin és testvérei c. könyve tizenkét oldalnyi figyelmet szentel a Palotai álmoknak. A „megkapóan szép”, a „remekmű” minősítést könnyűszerrel megkapta a kisregény majd mindenkitől (tán csak Szauder József szólott róla fanyarabbul, nem lelvén a főhősben a Szindbád-íigura komplexitását), ám a lelkes kinyilatkoztatást érvek alig-alig dúcolták alá Költőiségéről, némiképp egyhangú, de telten, megejtően zengő melankolikus lírájáról bizonnyal Sőtér István beszélt a legihle- tettebben, e poézis titka mégis feltáratlan mindmáig. A legtöbb analízis kurtán romantikusnak ítéli a művet, szemben velük Bori Imre nyomatékkai hangoztatja — hitünk szerint: túlhangsúlyozza — tagadhatatlanul létező realizmusát. Kételyek, bizonytalanságok, kellő fedezet nélküli állítások övezik ilyképpen a Palotai álmokat, csak kevés fogódzót, megnyugtató eligazítást kínálva az olvasónak. Ügy találjuk — s vélekedésünket megpróbáljuk alátámasztani —, hogy a kisregény bizonyos szempontokból kivételes helyzetű a tízes évek termésében: álom és való, romantika és realizmus különös, varázsos egyensúlyában lebeg (a környező alkotásokban ritka ez a harmonikus kiegyenlítődés!), hangulati, esztétikai értékeit gyarapítja a szinte maradéktalanul egységes átformáltság, a benne kirajzolódó kettős önarckép és az egyszerű, de markáns vonásokkal vázolt létfilozófia pedig alkotáslélektani és korjellemző mozzanataival egyaránt roppant tanulságos. Csak kevés Krúdy-mű vall sti- lizáltan bár, s mégis oly egyértelműen, álorcát öltve bár, s mégis oly áttetszőén szerzőjéről és a világról, mint a Palotai álmok. Feltűnik mindenekelőtt, hogy a regény tere valóságos tér, ideje valóságos idő; a Szindbád-történetek delokalizáló és detemporizáló fogásainak látszólag nemigen lelhetni nyomát. Kitetszik egynémely utalásokból, hogy az egy-két hétnyi tartamú * Elhangzott Nyíregyházán, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság vándorgyűlésén, 1978. október 21-én. 533
