Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 6. szám - Apáti Miklós: Erdész Gabriella

Fél az avatásoktól: avatták már kisdobossá, úttörővé, — íróvá még nem avatták. Talán azt szeretné, ha semmivé nem avatnák. Azt se szereti, ha beavatják: nem szereti tehát a kívülről érkező dolgokat, s ez érthető. Valóban jobb lenne, ha az ember magától lehetne kisdobos, úttörő, író, — de itt sajnos még nem tartunk: kevesen lesznek önmaguktól értetődő természetességgel azok, amik lenni szeretnének.

Több mint két éve ír, költő — szerencsére — sohasem akart lenni. Egyetemi évei alatt szinte egyetlen sort se írt, ami arra vall, hogy nem valami ifjúkori láz nála az írás.

Elmúlt harminc éves, 1947 utolsó napján, december 31-én született. Születésének helye: Kispest, Budapest egyik legzártabb világú kerülete. „Szűkre szabott gyermekkorom volt” — mondja, de azért hozzátehetné: teljes. Írásaiból legalábbis egy teljes életű ember, egy teljes életű gyermek néz ránk, kicsit ijedten, kicsit szomorúan, mondván: igen, elmúlt. Az, ami ma történik, mintha egy későbbi idő, egy későbbi jövő jelene lenne, anyag egy kész, vagy majdnem kész írónő számára. Megfigyelései pontosak, elevenek, hatékonyak, lényegesek.

Eveken át újságíróskodott, ma újra eredeti szakmájában dolgozik: közgazdász. Nem készül irodalmárnak, csak írónak. De azért olvas is ... Déry Tibor, Füst Milán, Pap Károly, Gelléri Andor Endre, Nagy Lajos, Galgóczi Erzsébet, Fenákel Judit, Fejes Endre, Moldova György, Kardos G. György, Bellow, Malamud és Salinger a kedves írói. És még sokan: de a tájékozódás iránya így is jól kivehető. Legjobban a valóság és a nagy mítoszteremtők valósága érdekli.

APÁTI MIKLÓS

526

Erdész Gabriella