Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 5. szám - Apáti Miklós: Juhász Gyulának, Brassó fölött, Hazafelé, Fehér hegyek (Versek)
APÁTI MIKLÓS Juhász Gyulának „Milyen volt szőkesége, nem tudom már.” Én szerencsésebb fickó vagyok, mint szegény, szakállas, szerelmes Juhász Gyula. Mert tudom Annája szőkeségét, mert tudom a szőkeség vérivó hatalmát, az őrült, a végső — mert reményteli — önfeláldozást. Tegnap, tegnapelőtt és azelőtt, és persze ma is isteni lényeink egyesültek az ágyban, dühödten, állati módon ölelt magához. Én nem adom senkinek őt. De haja mögött egek sátora feszülhet, a közös égbolt kicsodát vonz majd fényeihez, hozzá? Nem adom senkinek őt. Színésznői léte hiába közelíttet bárkit is hozzá; csak neki adnám: szegény jó Juhász Gyulának. 411
/
