Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 5. szám - Apáti Miklós: Juhász Gyulának, Brassó fölött, Hazafelé, Fehér hegyek (Versek)

Brassó fölött

Keményen beleállván a kegyelem értő

állapotába, az üdvözülés napján,

Brassó fölött kétezer méternyire,

s te velem áldottan kiterülvén egy csúcsra, lehunyt

szemmel tekintve a Napra, áldásaira, mondjuk, bizonyítjuk: a világ szeret

minket nagyon, ha ide is eljuttatott, ha még

elér valamely megrendülés, olyan

fény ragyog itt, hogy hegyünk bepárásodik,

és mint a fenyők, olyan jövőtudattal állok,

fekszel, lélegzünk e bizonyosságban, a zeneszó nem kell, a kürt nem jó,

a belső, légritka csend kell, az a miénk,

arról álmodtunk eddig városainkban, várván az üdvre, a kegyelemre.

412