Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám - TANULMÁNY - Oltyán Béla: A lírikus Déry ars-poetikája
diadalmasan fel-felszárnyaló íve ellenére, teret nyitnak a valóságtól elidegenítő tényezőknek is. Miként a felsorolások jelképeket nivelláló, kiemelést tiltó mozaikkockái is „— állj meg sátán! állj meg, kenyér! állj meg éhség! állj meg csoda! állj meg vörös zászló!”; „Május rohan a gyárkémények mögött, / elrepültek a kávéházak teraszai és a fűszerkereskedők, / a pincék, munkásblúzok.. (A gyújtogatok; Május, 1922.). S mindenekelőtt: az átvilágíthatóság csökken- tebb fokai, a fel-feltűnő homályos szimbolika, a helyenkénti bonyolult, zsúfolt felépítés tanúsága mutat a világ rendje-, megfoghatósága-, .s értelmezhetőségébe való hit bizonytalan voltára. A költő helyenként úgy mond le a közös kód, a megfejthető szimbólumok nyelvéről, hogy közben érezni: valamiféle rendszer és jelkulcs azért létezik, hogy a magányos, elszakított szubjektum tudatának belső logikája szerint is lennie kell magyarázatnak. Mindez azt jelzi, hogy a költő tudatosan vállalja a részbeni szakadást verse és olvasói között, mert ebben is csak a tapasztalata szerinti általános emberi atomizálódás egyik formája valósul meg. * A sokat ölelő igény áttetszőbb képletté való redukálódását (magányérzésének illetve a világ egyes jelenségeihez, barátaihoz, szeretteihez való ragaszkodásának) „tiszta” típusokban való kikristályosodását az 1923—24-ben közzé tett, Ma-beli verseiben figyelhetjük meg közelebbről. Szerkezetileg, s a képi kifejezés vonalán egyaránt. A két szerkezeti típus: a kötetlenül, expresszíven áradó (A gyújtogatok; Az ámokfutó), illetve a tömörebb felépítésű, plasztikusabb gerincű verstest (Nő a Kürtnerstrassén) már A ló, búza, ember-ben is jól elkülöníthető. Még- inkább felismerhető az eltérés a Keresztmetszet, s a Feleségem vagy az előbbi s a Ma 1923. május 1-i számában megjelent Mama Oroszország összehasonlítása segítségével: Oroszországban süt a nap ölében tartja gyerekeit, táncolnak és meghalnak a föld alatt sem hülnek ki, vörösen izzanak este a harangokról csillagok himbálnak és hullajtják magvaikat a könnyekbe, a könnyekbe, a folyókba! a lepkék is földből vannak a lassú szél alatt ha az állatok szaladnak, üveg cseng és itt minden homlok vérzik, oly erősen és édesen, mint a szülő Mária a gyilkosok megcsókolják a földet és éjszaka tiszta fenyők alatt imádkoznak: te kedves anya te! hosszúszárú virágok nőnek szájadból és számtalan csecseden galambok ülnek tedd szívemre kezecskédet, meghalok fölötted süt a nap. E versben (pl. a Keresztmetszet-hez viszonyítva), nemcsak a. verstest tömörségére kell figyelnünk. Az is fontos, hogy az előbbi szabálytalanabb, gát- talanabb formák a bizonytalan, váltakozó s ellentétes érzelem-egységeket, az elvontabb forradalmi ujjongásokat, az alaktalan bánatokat hordozzák; az ösz- szefogott, áttekinthető keret a konkrétabb, tárgyszerűbb mondanivaló, a személyes ismerőseihez, mindennapi élményeihez való kapcsolata —, vagy a magányérzés egyértelműen vállalt, koncentrált kifejezésének eseteihez kapcsolódik (a Ma VIII. évf. 7—8. számában közölt hat verse — az idézetten kívül még: 58
