Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 6. szám - TANULMÁNY - Molnár Miklós: Folyamatos lét-érvényesség felé - Dobai Péterről Hanyatt című kötetének megjelenése idején

zéseiből egy, tehetségére rátarti, művészi elveiben meg nem alkuvó embert ismerhetünk meg, akinek magába vetett hitét csak még konokabbá tette s sok mellőz- tetés és a családjáért folytatott kenyérharc.

Szobrászatéban korának művészeti áramlatai ötvöződnek egyéniségének jegyeivel. Első munkáira müncheni, párizsi, majd pesti akadémiai neveltetése nyomja rá bélyegét. Pontos természetlátását érzelmes hangulatok szövik át. Ennek ellentétébe csapott át, amikor a barbár erőt erőltette: duzzasztott formái szinte ökölharcot vívnak ekkori szobraiban. Élete vége táján pedig a „hegyibeszédek” idején, Szent Mártonéban nemes formákba érik megnyugodott életérzése.

Munkásságában tehát egymást követve három szobrászi-emberi magatartás valósul meg:

1. Készülődés. Az ember testének formavilágát még az akadémiák szellemében mintázza meg, a látvány szeretete uralkodik szobraiban.

2. Mesterség és művészet. A nyugalommal szemben a robbanó szenvedély világa, felduzzasztott, egymásbatorlódó formák jellemzik. A? ezekkel egyidőben megrendelésre készült szobraiban pedig elsősorban a jóliskolázott díszítőszobrász munkálkodik.

3. Szent Márton, avagy a lélek szépsége. Visszatér a természetes formák ünnepi szépségéhez.

Lehetetlen észre nem vennünk, hogy e kibontakozás együtemű, egyértelmű az emberélet természetével: a természetbeilleszkedéssel, a felette úrrá lenni akarással és a megbékélés bölcs derűjével. Ez a kibontakozás java szobortermésében figyelhető meg. Díszítőszobrászi tevékenysége egyenletesen terül rá életművére, úgyszólván semmit sem változik.

Művészi én-jének kiteljesedése azonban nem pusztán élettani természetű, hanem együtemű a magyar és az európai szobrászat „színeváltozásával”. Kibontakozásának mindhárom stációjával azonos törekvéseket találunk nálunk és Európa-szerte. Nem

NŐI AKT (1936 körül)

557

LEÁNYAKT (1925 körül)