Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 6. szám - TANULMÁNY - Molnár Miklós: Folyamatos lét-érvényesség felé - Dobai Péterről Hanyatt című kötetének megjelenése idején

vetném fel a „hatás” kérdését, mert tapasztalat szerint a kor életérzésében egymástól függetlenül is azonos megoldások érnek meg. A XX. század szobrászatéban is megvan az élő formák átköltése, az egymásba- ékelődő formák torlódó küzdelme, amely belefakad a kubizmusba és a futurizmusba, s végül megvan a nemes formák melletti hitvallás. Ezek a magatartások a kor művészetében nem váltják egymást, hanem egyidő- ben élnek, míg Rumi—Raj kínál ezek fejlődési fokozatok. De mind a nagyvilágban, mindpedig mesterünknél mindhárom kifejezési formában megtalálható a nagy kezdő művészetek, továbbá a román kor és a gótika tisztelete. Rumi—Rajki őszintén át­élte mindhárom magatartást, az „én és a világ” e háromszólamú fugáját, de soha­sem vált utánzójává egyik stílusnak sem. Első korszakában nem lett a természet másolójává, a másodikban nem vált a tárgytalan formákból való építkezés rabjává, s a harmadikban sem lett belőle „késő-archaikus” művész. Rumi—Rajki István sok műve lappang még, vagy talán el is pusztult, de ami megmaradt elegendő ahhoz, hogy kibontakozásáról világos képet alkothassunk. Szob­rait is kiteljesedésének menetében ismertetjük, nem leltárszerűen, hanem kiemeljük fejlődését példázó műveit. 1. A készülődés kora. A fiatal ember a mesterség és az akadémiák tanításában nevelkedik, készülődik. Amint említettük épület-szobrász legényként kezdte, s ez rá­nevelte őt a mesterség szigorú ismeretére, ezzel a szilárd mintázó- és faragótudás­sal alapozta meg későbbi szobrászpályáját. A müncheni Akadémián, majd a párizsi Julian Akadémián és végül Strobl Alajos mesteriskolájában olyan mestereknél fej­lesztette képességeit, akik a „megcsinálás” fegyelmét is megkövetelték. Tárgyköre, amin tehetségét kezdőként csiszolta, megegyezett a kor akadémiai feladataival: val­lásos témák, akt-tanulmányok — amik aztán érzelmes címeket kapnak —, márvá­nyok, bronzok kerülnek ki a fiatal szobrász keze alól. Ezek sem nem jobbak, sem nem gyengébbek a vele egykorú tehetséges főiskolások munkáinál, szerte a nagy­VÍZHQRDÓ (1919 májusa) AZ ÁLLAMALAPÍTÓ (1939) 558

Next

/
Oldalképek
Tartalom