Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 6. szám - TANULMÁNY - Molnár Miklós: Folyamatos lét-érvényesség felé - Dobai Péterről Hanyatt című kötetének megjelenése idején
vetném fel a „hatás” kérdését, mert tapasztalat szerint a kor életérzésében egymástól függetlenül is azonos megoldások érnek meg. A XX. század szobrászatéban is megvan az élő formák átköltése, az egymásba- ékelődő formák torlódó küzdelme, amely belefakad a kubizmusba és a futurizmusba, s végül megvan a nemes formák melletti hitvallás. Ezek a magatartások a kor művészetében nem váltják egymást, hanem egyidő- ben élnek, míg Rumi—Raj kínál ezek fejlődési fokozatok. De mind a nagyvilágban, mindpedig mesterünknél mindhárom kifejezési formában megtalálható a nagy kezdő művészetek, továbbá a román kor és a gótika tisztelete. Rumi—Rajki őszintén átélte mindhárom magatartást, az „én és a világ” e háromszólamú fugáját, de sohasem vált utánzójává egyik stílusnak sem. Első korszakában nem lett a természet másolójává, a másodikban nem vált a tárgytalan formákból való építkezés rabjává, s a harmadikban sem lett belőle „késő-archaikus” művész. Rumi—Rajki István sok műve lappang még, vagy talán el is pusztult, de ami megmaradt elegendő ahhoz, hogy kibontakozásáról világos képet alkothassunk. Szobrait is kiteljesedésének menetében ismertetjük, nem leltárszerűen, hanem kiemeljük fejlődését példázó műveit. 1. A készülődés kora. A fiatal ember a mesterség és az akadémiák tanításában nevelkedik, készülődik. Amint említettük épület-szobrász legényként kezdte, s ez ránevelte őt a mesterség szigorú ismeretére, ezzel a szilárd mintázó- és faragótudással alapozta meg későbbi szobrászpályáját. A müncheni Akadémián, majd a párizsi Julian Akadémián és végül Strobl Alajos mesteriskolájában olyan mestereknél fejlesztette képességeit, akik a „megcsinálás” fegyelmét is megkövetelték. Tárgyköre, amin tehetségét kezdőként csiszolta, megegyezett a kor akadémiai feladataival: vallásos témák, akt-tanulmányok — amik aztán érzelmes címeket kapnak —, márványok, bronzok kerülnek ki a fiatal szobrász keze alól. Ezek sem nem jobbak, sem nem gyengébbek a vele egykorú tehetséges főiskolások munkáinál, szerte a nagyVÍZHQRDÓ (1919 májusa) AZ ÁLLAMALAPÍTÓ (1939) 558
