Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 6. szám - Csaplár Vilmos: Koralista történet az ezerkilencszázhetvenes évek első feléből (elbeszélés)
— Milyen cél? — Mindegy. Cél... Valami, hogy egyszer megszabadulhatok mindentől... a gyávaságomtól, az önzőségemtől, a görcsös büszkeségtől, attól a félelemtől, hogy nem vagyok képes elfojtani az undok ösztöneimet, hogy úr maradhatok a sajátmagamból leselkedő veszélyek közt, hogy megúszom, sőt, legyőzöm! a bűnös állapotaimat, és eljutok valahová, véghez viszek valamit, ami mindent rendbehoz ... — Próbálj meg világosabban beszélni! Miféle bűnös állapotokra gondolsz? — Arra, hogy nekem mindent lehet. — Ezt hogy érted? — Ügy, hogy én akármennyire kétségbeeshetek. Ennek lett most vége. A bűnök bennem vannak, és nem engedik, hogy másmilyen legyek, mint amilyen lettem. — De hát miféle bűnökről van szó? — Kíváncsi rájuk? Vagy egyszerűen csak azért kérdezget, hogy teljen az idő. Aztán megint nem fog beszélni. Ne higgye, hogy beérem általánosságokkal !... Emberek megalázásáról, kihasználásáról van szó, alattomosságról, színlelésről, lopásról, mindenféléről, ami az undok ösztöneimből következett. És a helyzetemből. Olyan emberek társaságát kerestem, akiknek szintén mindent lehetett, akik, akár csak én, semmibe vették az erkölcsi szabályokat, és azt hirdették másoknak is, hogy csak így szabad élni... Nemi erőszakot is elkövettünk, mit szól hozzá? Többen, egy lányon. Ez volt a mi filozófiánk. Nehogy azt higgye, hogy a bűnbánat beszél belőlem! Nem bántam meg semmit! Csak most már tudom, hogy visszamenőleg is minden bűnnek számít, és nem volt jogom elkövetni őket. Látja, hova süllyedtem? — Nagyon izgatott vagy. — Maga egyáltalán nem érti a helyzetemet! — Én is azt ajánlanám, hogy beszéljünk inkább konkrét kérdésekről. Még mielőtt összevesznénk holmi zavaros elveken. Mégegyszer megkérdezem: mik a terveid az egyetem elvégzése után? — Elkövetek valami nagy bűntettet és meggazdagodom. — Már megint bűn meg bűntett! Milyen bűntettet? — Maga aztán semmit se ért! Még mindig nem jött rá, hogy se bűntettet nem követhetek el, mely kirántana ebből a helyzetből, ellökne valamilyen irányba, se meg nem gazdagodhatom? Miközben vágyakozva gondolok a bűntettekre és a nyugodt, bűntettek nélküli meggazdagodás számomra nem létező lehetőségeire is. — Miféle bűntettekről beszélsz, áruld már el végre! — Az majdnem mindegy. Pénzt kell szereznem. Sokat. — Ennyire fontos neked a pénz, fiam? — Mutasson szilárd pontot ebben a zűrzavarban! Mondjon valami mást! — És mit csinálnál a pénzzel? — Azt, amit a többiek. Összevásárolnék mindenfélét, utazgatnék, élvezném a hatalmamat, kielégíteném a „nemes” és legfőképpen az alantas szenvedélyeimet. — Aztán milyen alantas szenvedélyeid vannak, hadd hallom? — Elég, nem mondok többet, ne is kérdezzen! Azt hiszi, joga van velem gúnyolódni? 506
