Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 6. szám - Belányi György: Első stáció (vers)
BELÄNYI GYÖRGY Első stáció Asszonnyal kísért engem az Idő Sző ereimbe hajszál-fonalat Szárnyassá szegett ingemre mondom: ne féld gyűlölni másban magadat Szögeinek arcot falfeszületre Csattog a szíven aorta-ostor Lánccal gyöngyözi körbe homlokod: udvarán lázléptű Semmi posztói Remegtet vérem bordák húrjain Csigolyák tánca ropog hátamon Csörög dobként arcom — két karomat holkottázott ütemre rángatom Torkomban szétroppant csöndnek íze — Csókba a nyelvem nyílik már késsel Verődni így júdási ezüstbe verejtékez holdat rám az éjjel? Szorul létemmé tülekvő halál és versemben hallgatja fegyelem mint nyit szívemre görcs-szárnyú ajtót a fájdalom — lüktető tereken Asszonnyal kísértett meg az Idő: tanuld gyűlölni másban magadat s megváltás ellen kötéllé sodord ereidből a duzzadt fonalat! 498
