Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 6. szám - Páskándi Géza: A Kék fény - avagy a vonatkoztatás lengései (játék)
meg isten! (Az asszony idegesen betapasztja fülét.) BEMONDÖ: A lány legutóbbi levele, amit egy szolnoki barátnőjéhez írt, inkább arra enged következtetni, hogy fiatalemberről van szó. A nagyon értékes passzus így hangzik: „Már kezd idegesíteni ez a sok fiatal krapek.” (Mutatja a levelet.) LEÁNY (a fiúhoz): Cik, cik, cik: nem vagyok krapek! APA: Hát persze, hogy csak egy tak- nyos tehetett ilyen szörnyűséget! El- kanászosodnak a sok vadnyugati mesétől ! ANYA: Vadnyugat? Ne menjünk olyan messzire! Különben is: a lány azt írja, hogy már unja a fiatalokat, következésképpen egy érettebb férfira vágyik. Logikus nem? APA: Akkor viszont csak egy bosz- szúálló feleség lehet a tettes! ANYA: Pszt! APA: Miért legyen nekem pszt!? Legyen inkább neked pszt! (Dacos.) BEMONDÖ: Az eset rekonstruálha- tóan így történt: A fiú vagy leány, férfi vagy nő, tehát röviden és magyarul, a gyilkos erről a fáról (látjuk), ennek is alsó ágáról, a lombok közül ugrott az áldozatra és több — a test minden tájára elhelyezett — késszúrással megölte... (Anatómiai ábra, nyilak mutatják a test „minden táját”.) FIŰ: A test minden tája ... (Mélázva.) Egy anatómiai rajz sosem lehet szexis. Vajon miért? (Tűnődő.) LEÁNY: Apropó lombok! A fehér farmerod térdén van egy zöld folt. ANYA: Vigyétek a vegy tiszti tóba, de most hallgassatok! BEMONDÖ: A gyilkos feltehetően visszaugrott a fára, hogy azon át feltehetően meneküljön. Valóságos akrobata-mutatványt végzett tehát — feltehetően. FIÜ: Ki az iskola női tornászbajnoka, na ki? A lány nyel egyet. BEMONDÖ: A boncolásnál azonban a leány szervezetében kisebb adag mérget is találtak ... LEÁNY (enyelgőn, dallamosan, meg is cirógatva bátyja állát): A kíváncsi kis medikus épp a mérgekről tanult, haha! APA: Gyerekek! BEMONDÖ: A gyilkos nadrágban volt, haja elég rövidre, de nem nagyon rövidre nyírva. Lehetett tehát nő, de férfi is. Mindezt egy öregember és egy idős asszony látta, de csak egy pillanatra, és elég messziről. (A fiú a leány nadrágját simogatja, a leány a fiú rövid haját borzolja.) APA: Abszurdum! Ez is szemtanúság? Két öreg látja, két öreg, tehát nyilván gyengelátású, ráadásul egy pillanatra és elég messziről! Szép kis támpontok! ANYA: Na és? Talán szeretnéd, ha gyenge lenne a látásuk? (Sejtelmesen, „cukkolva”.) De hátha nem az. Láttam én már hatvanévest is, aki úgy látott, mint a sas. FIŰ: Sok a szöveg, anyu. BEMONDÓ: A tett színhelyének közvetlen közelében egy vak kolduszenész állott.., FIŰ: Haha! A vak fiú is látta! LEÁNY: Pszt! BEMONDÓ: A vak koldus ezidő szerint enyhe gyógyszerszagot érzett... LEÁNY: Hoppá! Megint a gyógyszer! (Szeme a fiúra villan.) BEMONDÓ: Ezzel egyidejűleg azonban friss zöldségillat is megcsapta az orrát. APA: No lám! (Anyához.) Mondd, messze van az a maszek zöldséges? ANYA (feszült-ingerülten): Mittu- domén! APA (tettetett csodálkozással): Hiszen ott jártál. Te mondtad. ANYA: Ott, ott, csak hallgass, figyelni akarok! BEMONDÖ: Ám a vak koldus azt is vallotta, hogy a leghatározottabban női kölni illatát érezte ... 485
