Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 6. szám - Páskándi Géza: A Kék fény - avagy a vonatkoztatás lengései (játék)
» FIŰ: (a lányhoz hajol, megszagolja): Hm.. hm.. LEÁNY (bosszúsam tolja el): Hülye, mit szagolgatsz? Az lehetett az áldozat kölnije is. FIŰ: A kölni-márkát mondd már te vak fiú, azzal többre megyünk! ANYA: Mit zagyválsz? Ismeri is egy vak koldus a kölni-fajtákat! APA: Ezt honnan veszed? (Metszőn.) Igenis egy vak koldusnak is lehet kölnikultúrája! Valaha jobb napokat láthatott: estélyek, bálok, patinás mulatók. Miért mondod te, hogy nem ismeri? Miért akarod te, hogy ne ismerje a vak koldus a kölni-márkát? ANYA (kicsit hisztériásán): Elég a badarságból! Látni akarok! És hallani! BEMONDÓ: A gyilkos észrevette a vak koldust, a két öreget is. Ezért menekült a fára. Feltehetőleg a lombok közé. APA: Vissza a természethez! Ahogy a nagy Rousseau mondta. ANYA: Ilyen művelt gyilkos volt? Ismered talán? BEMONDÓ: A gyilkos feltehetően nem látta, hogy a koldus vak. FIŰ: Akkor a gyilkos is vak volt! Haha! (Ingerült, apró kacaj.) LEÁNY: Miért bosszant téged, hogy a gyilkos nem ismerte föl a vakot? FIŰ: Dinnye egy csaj! Párologj már el mellőlem! (Arréb tolja. A lány visszahúzódik. Halkan szól.) LEÁNY: Látni akarom az arcodat. (Konok.) BEMONDÓ: A gyilkos — feltehetőleg ijedtében — elejtette a legfőbb bűnjelet. Amint látják: közönséges de, igen éles és hegyes konyhakés. APA: Valóban! Neked is van ilyen, mi? ANYA: Igen: nekünk is van ilyen, az egész családnak van ilyen! És hallgassatok! APA (motyogva): Három volt belőle... az asztalfiókban ... három ... ANYA: Mit motyorékolsz? Igenis, három és meg van mind a három... APA: Miért fontos neked, hogy meglegyen mind a három? ANYA: Honnan tudod te, hogy három volt? Mióta ellenőrződ te a konyhát? Soha életedben nem tettél ilyet! De most teszed — és miért? FIŰ: Anyu, ne hisztizz, ne hisztizz, anyu. BEMONDÓ: Nem tudni honnan és miért volt nála egy csavarhúzó is. Ezt is a tett színhelyén találták. Az ugrás lendületében eshetett ki a zsebéből. Feltehetőleg. ANYA: Ilyened neked is van, kettő is, ha jól tudom. APA: Kettő? Kettő lenne? És ha kettő van? És ha száz? Mit törődsz vele! Figyelni akarok, figyelni! (Már-már felordítva.) ANYA: Hogy kiborultál. Az üzletben annyi ilyen csavarhúzót lehet kapni, amennyit akarsz. (Csendesen.) Nincsenek pótolhatatlan csavarhúzók. LEÁNY: De anyu, könyörgök, hallgass el már! BEMONDÓ: A gyilkos elveszített még egy retket is. Igen: retket. Hónapos retket. (Mindezeket láthatjuk is, természetesen.) ÁPA: Kihullhatott a szatyrából, hehe. (Anya feszült.) BEMONDÓ: Persze, ezt bármelyik bevásárló és éppen arrajáró asszony is elszórhatta. (Anya megkönnyebbülten fölsóhajt.) APA: Mit sóhajtozol? ANYA (hisztériásam): Hagyjatok békén! Nem tudom élvezni! Nem tudom élvezni! LEÁNY: Hagyjátok anyut élvezni. (Könyörgő hangszín.) Nem tud. FIŰ: Tőlem? APA (lehengerlő nyugalommal.): Nem tudsz? (Hátradől.) Én igen. BEMONDÓ: A tett színhelyén találták ezt a kötőtűt is. 486
