Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 6. szám - Páskándi Géza: A Kék fény - avagy a vonatkoztatás lengései (játék)

PÁSKÁNDI GÉZA A Kék fény — avagy a vonatkoztatás lengései Játék Apa és Anya a tévékészülék előtt ül­nek. A földön egyetemi hallgató fi­úk, érettségiző korú leányuk. A kép­ernyőn a Kék fény-adás egyik — ed­dig általunk még nem látott — be­mondója. A szobában csak egy vil­lany ég. BEMONDÓ (barátságosan): önök valamennyien jól ismerik a Kék fény profilját. Adásunk nemcsak a már megnyugtatóan lezárult bűn­ügyekkel, hanem azokkal is foglal­kozik, amelyekben még tart a nyo­mozás. Minden utóbbi esetben a la­kosság széleskörű segítségét kérjük a tettes vagy tettesek kézrekerítésé- re. És nem egy esetben siker koro­názza közös fáradozásainkat. (Bízta­tó mosoly.) Ma rendhagyó adás lesz, mert csupán egyetlen gyikosságról esik szó, amelyben még a nyomozás kezdetén vagyunk. Pontosan három héttel ezelőtt történt... APA (tűnődve): Három héttel ez­előtt? ANYA: Pszt! BEMONDÖ: A bestiális gyilkosságot a Duna-korzón követték el, napfé­nyes délelőtt. (Nagyon nyugodt a hangja, végig ilyen meghitt, benső­séges, szinte rutinos kellemű. Semmi pánikkeltő nincs benne. Sőt. Közben megjelennek a Duna-korzó képei.) ANYA (szinte vidoran): Nicsak, én is ide járok a zöldségeshez ... FIÜ: Hallgass már, anyu! ANYA: Jó, jó, hallgatok, csak mon­dom, hogy idejárok én is ... (Kun­cogva) APA: Szerencsés egybeesések ... ANYA: Mit akarsz ezzel mondani? LEÁNY: Fejezzétek már be: én is ide járok a fodrászomhoz, mégse szó­lok közbe, míg megy az adás. APA: Ha tudom, hogy ez lesz, nem szerzem be ezt a téglaalakú rémet a házba! (Kis csend után.) Milyen egészséges is a séta a Duna-kor­zón ... FIÜ: Apuu! Én is itt szoktam talál­kozni egy barátommal, most még­sem mesélem el! (Csend.) BEMONDÓ: Az áldozat, mint már a lapokból értesültek egy tizennyolc­éves leány ... (Látjuk a képét.) LEÁNY: Egyidős velem. (Mormol­ja-) APA: Kicsikém! BEMONDÓ: Legújabb udvarlója egy huszonkét éves és háromhónapos fiú. (Mutatják.) FIŰ: Három hónappal idősebb. (Megállapító.) ANYA: Fiacskám! BEMONDÚ: A lány legközelebbi ba­rátnői azt vallották, hogy nagyon sok udvarlója volt. Akarva-akarat- lan több kolleginájától elhódította a fiúkat. Tehát sok haragosa lehetett a lányok körében. FIÜ (a lányhoz): Cik, cik, cik: nem vagyok csaj! APA: Pszt! Pszt! BEMONDÓ: A dolog még azzal is bonyolódik, hogy a lányba, a szom­szédok vallomása szerint, néhány nős ember is szerelmes volt. ANYA (szeme Apára villan): Nahát! ÉEMONDÓ: Elképzelhető az is te­hát, hogy a bosszúálló feleségek a leány minden lépését lesték ... APA (szeme visszavillan anyára): Brrr... a bosszúálló nejektől ments 484

Next

/
Oldalképek
Tartalom