Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 4. szám - SZOCIOGRÁFIA - Thiery Árpád: Gyötrelmes arcom
évre szóló döntések. A modern hatalom átvilágított röntgenképén új elemek összefüggései láthatók. Képesség. Felfogás. Értelem. Ritmus. Mozgékonyság. A lehetséges megtervezése. A legcélszerűbb út elve. Teljesítmény. Eredmény. A modern hatalom hurnanizólódott. A régi hatalom abszolutizmusát szétforgácsolta a demokrácia, szerkezete ezáltal jobb minőségű és bonyolultabb. Egy öntözőkocsi szabálytalan használatának jelentősége nem érhet föl ide. Vagy mégis? * A világban jól megfigyelhető az állandó színvonalemelkedés. Termelésben, fogyasztásban, stílusban. A régebbi nemzedékek olykor csüggedten néznek szét: hová tűnt az emberekből a csodálatosan vibráló feszültség? A tettrekészség sokszáz megawattos energiája? A jó és a társadalmi igazság érdekében alkalmazott forradalmi szigor? A forradalmi puritánság?... Ezek a nemzedékek nehéz szívvel veszik tudomásul, hogy a huszadik század vége felé már nem lehet az emigráció hónapos szobáinak ablakából és a börtönök vaságyairól figyelni a világot. A szocialista vezetés stílusa nem az, mint tizenkilencben volt, vagy az illegalitásban nyilvánvalónak tetszett. Nem is olyan, mint negyvenöt után, az újjáépítés éveiben volt. A puritánságnak megvannak a józan határai. A miniszter egy távoli országrészbe utazik: nem zötyöghet oda vonaton. A megyei párttitkár nem járhat kerékpáron, mint negyvenötben. Ehhez ideje sincs. A vállalati igazgató ne a térdén írja alá az ügyiratokat, legyen rendes íróasztala. A tanácselnök, mert a városában még nem sikerült megszüntetni a lakásgondokat, süllyedő hajó kapitányának hősies mintájára ne lakjon barlanglakásban. Ha elismert partnerok akarunk lenni a világban, lépést kell tartani a stílusfejlődéssel is, de nem célszerű túlszárnyalni. Az eltúlzott színvonal, a fölösleges költekezés, a rongyrázás tényleg nem kerül olyan sok forintba, mint egy fontos beruházás elmaradása, egy nem eléggé körültekintő tervezés, a hanyag egyeztetések és rossz szervezések vagy a felelőtlen importvásárlások. De morálisan kiszámíthatatlan és kiábrándító a veszteség. Nemcsak a külső realitásokkal kell számolni, hanem a társadalom tudatában, a közösség igényességében végbement változásokkal is. Csodálatos — ámbár ijesztő is — az emberiségnek az a természetes belső elrendezettsége, melyet naponta közömbösen tudomásul veszünk, mint a fény, a víz, a szilárdság stb. jelenlétét. Az egyéni készség és ambíció, a szellem és az ügyesség millió variánsa, bámulatosan különnemű szerkezete tartja fenn az egyensúlyt. Mi lett volna fejlődése során az emberiséggel, ha a különbözőségnek ez a finoman olajozott rendje nem működik? Mi lett volna, ha a technikai-itársadalmi fejlődés során nem képes alakítani önmagát? Mi lett volna, ha mindenkinek csak a földműveléshez lett volna érzéke? Kedve? Mindenki házat akar építeni? Ha nincsenek feltaláló elmék? Bátor felfedezők? Hírvivők? Álmodozók? Életüket vásárra vivő bátor katonák? Ha mindenkinek csakis és egyedül ahhoz van tehetsége, hogy kenyeret süssön, gyapjút szőj jön? Szobrot faragjon? Kizárólag gépeket szerkesszen? Zenével szórakoztassa a világot? Ha hiányzik az emberiségből a teremtésnek és a megosztottságnak ez a fenntartó harmóniája ? Ugyanakkor ijesztő, hogy ebben a csodálatosan működő struktúrában bennfoglal- tatik az emberi nemhez méltatlan erőszak. Az ostabaság. A gyűlölet. A gyilkos ösztön. A kizsákmányolásra való hajlam. A harácsolás. A lopás ingere. A garázdálkodásra való hajlamtól a háborúkig vezető úton véresen hosszú a skála. A struktúra normális működése az adott társadalom határain belül tulajdonképpen az alkalmasság és az alkalmatlanság lehető legkedvezőbb arányán alapul. Minden korszakban vannak méltatlan emberek. A vezetésbe is jut belőlük. Mind keskenyebb azonban a rés. A kiválasztásban a modern követelményeik fokozatosan kiszorítják a kockázatot és a tévedést. Szívből és romantikából nem lehet fejleszteni a termelést, a 355
