Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 4. szám - SZOCIOGRÁFIA - Thiery Árpád: Gyötrelmes arcom
kereskedelmet, a tudományt, az életszínvonalat. Kiváló szakértelem kell. Szervezőkészség. Fegyelmezettség, önállóság. Rugalmasság. Teljes azonosulás a koncepcióval. A megfelelők közül a legmegfelelőbbet kell kiválasztani. De nálunk van egy külön igény is. Tudomásul kell venni, hogy a társadalom negyvenöt óta érzékenyebb. 1956 óta még inkább. Az emberek megtanulták, hogy nem a hatalom a társadalom fő tartóoszlopa, hanem a nép. Az ember teremti meg az értéket, alakítja és moralizálja környezetét, miközben kölcsönhatásban van a tervezőirányító hatalommal. Az életszínvonal szavatolásán, a kiegyensúlyozott életkörülményeken túl erkölcsi igény is van. Fent és lent. A régi hatalomtól — arisztokratától, szolgabírótól, gyárostól, földesúrtól, a tőkés adószedőitől — csak azt lehetett várni, amit nyújtottak. Szocialista társadalomban súlyos erkölcsi bűn úgy viselkedni, mint az arisztokrata, a szolgabíró, a gyáros, a földbirtokos tette. A pártfunkcionárius nem azonos az arisztokratával, a tanácselnök a szolgabíróval, a kitanuit-kitaníttatott munkásigazgató a gyártulajdonossal, a téeszelnök a földbirtokossal. Súlyos aránytévesztés megfeledkezni arról, hogy honnan és kitől származik a hatalom! A szocialista közösség legérzékenyebb pontja ez. A tásadalom minőségi kérdése. A párt érzékeny és a figyelmét nem kerülte el az ezzel járó veszély. A munkastílus állandó téma. Nem fölösleges felidézni. „A proletárdiktatúra rendszerében a párt az uralkodó osztály pártja, de nem uralkodik az osztály és a nép felett, hanem úgy vezeti a társadalom- és az országépítés munkáját, hogy közben ő maga nem más mint eszköze a munkásosztály, a dolgozó tömegek harcának... A munkastílus fogalmába ... nemcsak a végrehajtás megszervezése és ellenőrzése tartozik. A munkastílus helyességétől is függ, hogy jól döntsük el: mikor, milyen politikai feladat megvalósítását tűzhetjük napirendre, figyelembe véve, hogy a feladat megoldásához megvannak-e a szükséges feltételek, s melyek a várható hatások, következmények... Pártunk munkastílusa nemcsak az országos vezető szervek munkamódszerével szemben támasztja ezt a követelményt, hanem a megyei, városi és más helyi párt- és állami szerveknek is ezt a stílust kell követniük ... a testület megnevezett személyeket jelöl ki a határozatok végrehajtására. Sajnos meglehetősen ritka, hogy a választott testület ezeket a személyeket felelősségre vonja a végrehajtásban elkövetett mulasztásokért... A vezetők megítélésénél azt kell elsősorban vizsgálni, hogyan hajtják végre a párt politikáját, miként halad az a munka, amelyet a párt rájuk bízott. Ha konkrét munkájukat nyilvánvaló eredmények kísérik, akkor ez persze tovább növeli személyes tekintélyüket is. A vezetés elbírálásánál a területükön elért eredményeket összegezzük és vesszük alapul, mint objektíve mérhető tényezőt... Amikor némelyek ezt az objektív mércét félreteszik és teret adnak a szubjektivizmusnak, ez mindig eltorzítja az emberről alkotott valóságos képet... Tudjuk, hogy egyes vezetők a legszívesebben amolyan kellemes modorú, simán alkalmazkodó munkatärsakkal veszik körül magukat. Amikor a környezetüket így válogatják össze, a kritikától való félelem, az elfogúltság, a szűklátókörű személyes szimpátia, nem pedig az illetők értéke és végzett munkájuk vezeti őket. Az ilyen vezető hajlamos arra, hogy mindenkit ennek a környezetnek a véleménye alapján ítéljen meg. Mindez megengedhetetlen, homlokegyenest ellenkezik a párt munkastílusával... Eszméink célja az ember felszabadítása és felemelése, közvetlen feladatunk pedig az emberekkel való törődés, hogy a dolgozó emberek élete mind szebb, tartalmasabb legyen. Aki közömbös az emberek személyes dolgai iránt, aki csak önmagával, közvetlen barátaival, ismeretségi körével törődik, bármennyire képzett is elméletileg, mégsem érti meg eszméink igazi tartalmát...” (Biszku Béla: Pártunk munkastílusáról. Társadalmi Szemle. 1978. február.) A múlt nyáron értelmiségiek társaságában Veszprémről beszélgetve egyetértettünk, hogy a város átalakulása dinamikus, társadalmunkra jellemző és néhány tekintetben, mint a városképben a történelmi múlt és a jelen összhangja — példaként is állhat más városok előtt. Ekkor nem minden él nélkül kérdést kaptam. — Maga szerint milyen vezetők dolgoznak Veszprémben? — Nézzenek körül a megyében és a városban — válaszoltam. 356
