Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 4. szám - SZOCIOGRÁFIA - Thiery Árpád: Gyötrelmes arcom
— Megnevezzem, az illetőt akinek a kertjét locsolta? — kérdeztem. El se vörösödött. A fejét se fordította el. — Felesleges — válaszolta. Másnap vagy harmadnap egy olyan intézmény vezetőihez és munkatársaihoz voltam hivatalos anyaggyűjtő beszélgetésre, amelynek a munkája valamiképpen e régi társam által vezetett másik intézménnyel felügyeleti kapcsolatban áll. Alig kezdtük el a beszélgetést, megjelent hajdani cimborám közeli munkatársa. Leült közénk és figyelt. A kávét megitta, a kis pohár konyakot azonban elutasította. Jegyzetet nem készített, de feszült arckifejezése nem hagyott kétséget, hogy a figyelme minden részletre kiterjed. Hosszasan fürkészte a beszélők arcát, rám csak lopva pillantott. Dél körül elment. Unhatta a beszélgetést, vagy pedig megbizonyosodott, hogy veszélyes témákról nem esik szó. Arca elégedett volt, ahogy az ember begyakorolt ütem szerint a tükörbe pillant, és a kívánt forma tekint vissza rá. Ebéd után késő estig folytattuk a beszélgetést. Barátunk nem jött vissza, mi pedig úgy tettünk, mintha észre sem vettük volna délelőtti jelenlétét. A hetvenes évek elején a város fejlődését siettető fiatal tanárok és mérnökök között voltak olyanok, akik úgy ítélték meg, hogy Veszprém és a megye gyorsabb fejlődésének legfőbb akadálya az, hogy a vezetés elöregedett. Feltűnt és bántott az általános megállapítás. A lendület is, a bölcsesség is az ember állapota. Az egyik, amikor úgy érzi: fölösleges még megtudni, a másik amikor már nem kerülheti el, hogy megtudja. Utánaszámoltam, hogy milyen Veszprémben a vezetők életkora. Elég jó átlag jött ki. Az elöregedés a szemléletben, a lendület hiányában, a megújulásra való képtelenségben következett be. Történtek is átcsoportosítások. Tudok olyan esetről Veszprémben, hogy a derék, tisztességes egykori részesarató- bó'l lett vezető, amikor közölték vele, hogy valamivel alacsonyabb beosztásba helyezik: azt válaszolta, hogy akkor ő benyúl a fiókba a pisztolyáért... Nen nyúlt be. Űj beosztásában, egy lépcsőfokkal lejjebb, fölkerestem. Láthatóan örült a látogatásomnak. Szívesen válaszolgatott a magánjellegű kérdésekre is. — Mint fiatal gyerek, bántott, hogy a múlt rendszerben olyan emberek vezettek, képesség nélkül, akiknek csak rangjuk volt — magyarázta. — Az én elképzelésem az volt, hogy mindent a dolgozók javára fogok tenni. Mindent az ő érdekükben. Voltak okos jelszavak is, mint „Arccal a vasút felé!” „Földet vissza nem adunk!” „Fizessenek a gazdagok!”... Ezek föllelkesítettek engemet... Az életem három legfontosabb eseménye? Nem sokat fogok ezen töprengeni: az első, hogy a dicsőséges Vörös Hadsereg felszabadította hazánkat, a második a párttagságom kelte, a harmadik a nősülésem. Igen, ez a három. Amikor én megismerkedtem a mozgalommal, rám Lenin munkái voltak nagy hatással. Felül tudott emelkedni. Igen, felül tudott emelkedni, ez volt benne a legnagyobb. A mi pártunkban, megmondom, annak idején a vezérkariban leginkább Kádár és Rajk volt nekem a legszimpatikusabb. Az egyszerűségük miatt. És Gerő Ernő. Negatív hatással volt rám Farkas Mihály. Amikor kiderültek a dolgok... Nem, nem szokásom számolni, hogy mennyit dolgozom naponta, de az biztos, hogy jobban kell vigyázni egymásra. .. Sokkal többet kellene olvasni. Legalább három hónapig olvastam Zsukovot. Mi az isten annak a könyvnek a neve?!... Korosztályomban eléggé ritkulnak a sorok. Míg fiatal az ember, nem veszi figyelembe a terhelést, de ez a gyors élet. Aki csak nézi, az is belefárad. Hát még aki csinálja! A szervezet is belefárad ... A vezetéssel kapcsolatban bizonyos illúziókkal le kell számolni. A háború, a nyílt forradalmi helyzet döntéseinek más a kockázatuk, mint egy új lakótelep felépítésének vagy egy üzem átszervezésének. A modern hatalom röntgenképe sok tekintetben más. A csontozat azonos: megtartás, tervezés, döntés, megvalósítás. Döntés idején minden hatalomnak, minden helyzetben számolnia kell az ellentmondásokkal, a kudarc lehetőségeivel. A rutindöntésekhez nem szükséges prognózis, megfontolás, képzelet, kockázatvállalás, de az eszméjére, az igazságra, az emberi boldogulásra érzékeny szocialista társadalomban már egy lakáskiutalás sem tartozhat a rutindöntések közé. Megszüntetni egy, a jövőben majd korszerűtlen vasútvonalat, automatizálni egy üzemet, meghatározni egy város fejlesztését ezek tíz, húsz illetve ötven 354
