Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 4. szám - Csapody Miklós: Lakott mondatok közelében Markó Béla lírájáról

mészetnek az a stilizáltsága, amely a gyermekkor-nosztalgiák szomorúságával, kiábrándultságával együtt Markó költészetének egyik sajátsága.

A második antológia címe — Varázslataink — már tőle való (1974). Az ösz- szeállítás hangsúlyozottan nemzedéki csoportosulásában már jelen vannak a fiatalok legjobbjai: Adonyi Nagy Mária, Bágyoni Szabó István, Gagyi József, Gittái István, Palotás Dezső — és Szőcs Géza, aki azóta már második kötetével keltett alaposan megérdemelt figyelmet. Markónak a V arázslatainkai A szavak vá- rosában-nal összekötő, belső elmozdulásokat kivetítő, tudatállapotokat rögzítő darabjai átköltött természetet és emlékvilágot járó hangulatversek. A nemzedéket részben jellemző műveltségélmények helyett az ösztönösség és a vershelyzetek fölismerésének biztonsága kerül bennük túlsúlyba. A szerkesztés pontosságát, a valóság és a tudatalatti összemosásait tekintve ezek a hangulatfelvételek bizonyos rokonságot mutatnak Szőcs Gézával, Markó szemlélődése azonban különbözik Szőcs alkatától. A látomások eredetisége többek között Gittái Istvánnal rokonítja, sajátos analitikus képszerkesztése, eleganciája pedig a Varázslatainkban nem szereplő Bogdán Lászlóval, a Matiné szerzőjével. Az ironikus-kesernyés kedélyállapotok változatai, alapvető nosztalgiája azonban — amelyek A szavak városában jellemzői — Markót mindegyikőjüktől elkülönítik. A befe- lészemlélődés szomorú kedélye, kiábrándultsága már^már Tóth Árpád hangulatait idézi — az emlékekbe fogódzó kivetítődés Markó vers-városának, „lakott mondatainak” legfőbb kötőanyaga. Az iróniával vegyített elégikus magatartás, meditativ szemlélet belső elem, az eszmény és a kiválasztott valóságrészlet ütköztetésével jön létre — Ma^kó töprengéseinek eredményei hosszan exponált, gazdag asszociációsorok, remekül szerkesztett versek (Hit, Alkony, őszi felvétel), máskor pedig épp csak felvillantott miniatűrök (Szeptember, ősz, Ex libris). Az elégikus csalódottság álom-nosztalgiáinak az elmúlt gyermekkor ideje, az emlékek világa és a természet állapotváltozásai az állandó tájai. Az emlékezés színterein játszódik A szavak városában egyik legjobb darabja, a csalódott Gyermek- rajzok („Emlékek vándora vagyok, / piros ceruzák nyoma körös-körül.”), a Mértékegység vagy a most közölt Őcskapiac és Az emlékezés módszertana. Ebbe a sorba illeszkedik a Szerelem („ ... esetlen téblábol benned / apátián anyátlan emlék”) a kötet számos más darabjával együtt. Ugyancsak meghatározóak a stilizált természet átköltött motívumaiból felépített bonyolúlt képsorok, amelyek néha ki is oltják egymást. Színes hangok, madarak, rózsák erőteljes tónusait pasztellszínek követik, a látványok leírásait néha áttételes fikciók váltják (M. K. kísérletei). A tudat képeinek a kiválasztott világrészlettel való megfeleltetése Markó számára az impresszionizmus szabadságát biztosítja, első kötetének legfontosabb darabja, az Egyszerű vers azonban mégsem a fentiekkel tart rokonságot. Az Egyszerű vers egy egész nemzedék életérzésének határozott, őszinte és közösségi érvényű kifejeződése a felnőttkor határán, a nemzedék magavállalásával Farkas Árpád Köszörű-időben-jének, a második Forrás-nemzedék nagy versének eszmei párdarabja.

Tisztaságunk, mint feldobott üveg egyensúlyoz a levegőben (idő kérdése az egész), belénk vághat még leesőben.

Fiúk, amíg mi felnőttesdit játszunk, a játékokkal meglógott valaki.

Nem fáj nektek, hogy nem maradt más, mint magunk felnőttnek vallani?

337