Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 4. szám - Páskándi Géza: A koponyarablók avagy: Chaplin koporsója. Kesernyés komédia, tudományos krimi
szeretném figyelmeztetni az embereket, kedves fiatalúr. ELSŐ PAPNÖVENDÉK: Nem tűrhetjük a szent szív trónfosztását! A lélek a szívben lakozik! GALL: A kollégáknak joguk van elhagyni a termet! (A két diák felháborodott méltósággal kivonul.) ELSŐ piÁK: Ne törődjön velük, professzor úr! Mi valamennyien ön mellett állunk! (A teremben még papnövendékek is maradnak. Éljenzés.) 8. Gall otthon. Bejön Szolga egy csomó újsággal. SZOLGA: El tetszik olvasni? GALL: Mi van bennük? SZOLGA: Ismeretlen sírrablók tűntek fel a temetőkben. Több kilónyi aranyat cipeltek el. (Fejét csavargatja sejtelmesen.) GALL: No ugye: nemcsak én, ezek se hagyják az embereket a sírban nyugodni. (Szolga vigyorog.) 9. A sírrablók szállása. Az asztalon sok apró ékszer, aranyfogak. ELSŐ SÍRRABLŐ (pofozza Másodikat, az asszony fásultan nézi): Legközelebb kést kapsz a bordád közé. (Abbahagyja, liheg. Hatalmas termetű.) MÁSODIK SlRiRABLŐ: Nem adod ki a részemet? (Arcát tapogatja.) ELSŐ SÍRRABLÓ: Megérdemelnéd, hogy semmit se adjak. De valamit mégis kapsz. (Odaadja a gyűrűt.) Úgyis ez tetszett a legjobban. MÁSODIK SÍRRABLÓ (a nagy halomra mutat): Ennyiből — ezt? (De lapít; vékony termetű, elég jó képű.) HARMADIK SÍRRABLÓ: Ne hergeld fel megint. Elégedj meg ennyivel. Unom mindig az összevert pofádat nézni. MÁSODIK SÍRRABLŐ: Úgyis az ő pofája tetszik neked. Csak akkor vagyok jó, ha ő puhára issza magát. HARMADIK SÍRRABLŐ: Elég legyen! (Kis hisztériával a szemének ugrik. A főnök azonban ellöki. Az asszony szemérmetlen pózban a sarokba zuhan.) ELSŐ SÍRRABLŐ (végigméri): Na látod, így már egészen jól mutatsz. (Az asszony dühödten ugrik talpra. De nem mer moccanni.) Itt csak én verek. Nem győzlek benneteket békítgetni. De hisz férj és feleség volnátok ... Papíron ... (Elnyújtja.) MÁSODIK SÍRRABLŐ (elengedi): Kár, hogy csak ennyit adsz. Pedig éppen nemrég támadt egy valódi ötletem. ELSŐ SÍRRABLŐ: Tartsd meg magadnak. MÁSODIK SÍRRABLŐ: Akkor is, ha azt mondom, hogy ezzel lerázhatjuk a zsarukat? (Kis csend.) ELSŐ SÍRRABLÓ: Pofázz! MÁSODIK SÍRRABLÓ: Mennyit adsz? ELSŐ SÍRRABLŐ: Ha jó a tipp — a szokásos részedet. MÁSODIK SÍRRABLŐ: Kevés. ELSŐ SÍRRABLÓ: Előbb halljam a tippet, aztán dumálunk. MÁSODIK SÍRRABLÓ: Átversz? ELSŐ SÍRRABLÓ (galléron ragadja): összetévesztesz magaddal, he? MÁSODIK SÍRRABLŐ: Hát jó. Ide figyelj ... (Az elengedi.) Véletlenül megláttam a múltkor a konkurrenciát. Követtem őket. Diákok voltak. ELSŐ SÍRRABLÓ: Diákok? Na, ezért járjon az ember iskolába... így is, úgy is a temetőbe’ kötsz ki... (Röhög.) Na és? MÁSODIK SÍRRABLŐ: Ide figyeljetek ... (Közelhajolnak.) 10. Temető. Csuklyás diákok. A kapu mellett a három rabló. Temetőőr hortyog: mellette üveg. Valamivel leitatták. MÁSODIK SÍRRABLÓ (suttogva): Ha azt a három kriptát is kirámoljuk — elbúcsúzunk a szakmától. Annyi benne az arany... És soha többé nem fog bennünket követni senki... Húzzuk fel a csuklyát. Jönnek (Megjelennek a csuklyás diákok, ök hárman észrevétlenül közéjük keverednek. A diákok ásnak.) ELSŐ DIÁK: Siessetek. Minél többet. MÁSODIK SÍRRABLÓ (elváltoztatott 294
