Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 4. szám - Páskándi Géza: A koponyarablók avagy: Chaplin koporsója. Kesernyés komédia, tudományos krimi
hangon): Mi megyünk, és a kriptában is szétnézünk. ELSŐ DIÁK: De gyorsan! A temetőőr álma már nem tart soká. (A rablók eltűnnek a kriptában. Nemsokára jönnek: négy koponyát hoznak. A koponyákba apróbb ékszereket rejtenek, majd a közös nagy zsákba dobják a „zsákmányt”.) (Észrevétlenül, mintha újabb sírhoz igyekeznének — eltűnnek.) (A temető kerítésénél.) ELSŐ SlBRABLÓ: Megjegyeztétek a sí- rokat, amelyeket felnyitottak? MÁSODIK SlBRABLÓ: Egytől egyig, főnök. ELSŐ SÍRRABLÓ: Ahogy ők eltűnnek — mi újraássuk. A temetőőrt pedig, ha felébred, leütjük. Hadd legyen minél keményebb utánuk a rendőrségi hajsza. (Várakoznak.) MÁSODIK SÍRRABLŐ: Van egy jobb ötletem. ELSŐ SÍRRABLÓ: Dumáld. MÁSODIK SÍRRABLÓ: Ezek most egy csomó sírt felnyitottak. Megijesztjük őket, elmenekülnek, mi pedig csak lemászunk és kész. A munka felét elvégezték helyettünk: nekünk már csak vissza kell hántolni. ELSŐ SlBRABLÓ: Nem rossz. (Harmadikhoz.) Valami hangot halljak a szádból ... Amitől eliszkolnak... HARMADIK SÍRRABLŐ: Miféle hangot? (Kelletlen.) ELSŐ SÍRRABLŐ: Mifélét: tudsz te olyat... mintha beléd mártanának valamit. (Halkan röhög.) Mint a macskák márciusban. HARMADIK SÍRRABLÓ: Neked mindent szabad, te... ? ELSŐ SÍRRABLŐ: No kezd el már ... (Magához rántja.) (Az asszony hangja, majd lábdobogás.) 11. Nyomozó rendőrségi irodája. Ajtónálló. Jön Első papnövendék. ELSŐ PAPNŐVENDÉK: A nyomozó úr már vár. AJTÓNÁLLÓ: Maga az a deák? ELSŐ PAPNÖVENDÉK: Én. (Beengedik.) AJTÓNÁLLÓ: Ez is korán kezdi a zsan- dárokhoz járást. (Bent.) NYOMOZÓ: Na, mesélje ifjú úr, milyen híreket tud? ELSŐ PAPNÖVENDÉK: Nem tűrhetjük a szent szív elárul tatását... NYOMOZÓ (majdnem ásít): Hagyja a szent szívet... a híreit halljam ... Azért írta ezt a levelet, nemde? (Mutatja.) ELSŐ PAPNÖVENDÉK: De igen. Csak meg kell értenie, hogy ez számomra, számunkra nem közönséges bűnügy. Ez több! A lélek, a szív halhatatlanságának ügye. Van egy isteni törvény ... NYOMOZÓ: A híreit halljam, fiatalúr. ELSŐ PAPNÖVENDÉK: Hát jó. Ám nem szeretném, ha félreértene... Én nem árulkodni jöttem ide ... NYOMOZÓ: Nézze, nekünk egész más a véleményünk egy bizonyos Júdás úrról. Az egyház szerint Júdás szemérmetlen áruló. Szerintünk: Júdás nélkül egy lépést sem lehet tenni semerre. Hagyjuk hát a bibliát. Halljam a híreit. ELSŐ PAPNÖVENDÉK: Júdás Krisztust árulta el! Én azonban épp a krisztusta- lanok ellen gyűjtöm a vádpontokat! NYOMOZÓ: Helyes. Hát akkor halljuk! ELSŐ PAPNÖVENDÉK: Egy bizonyos professzor Franz Joseph Gall előadásait hallgattuk... NYOMOZÓ: Ja, az a pasas a koponyákkal. Láttam a karikatúráját valamelyik lapban. Lehet benne valami. ELSŐ PAPNŐ VENDEK: Van is: szélhámosság. És profanizálás! NYOMOZÓ: Ne minősítsen, fiatalúr, azt bízza ránk, meg a bíróságra. A híreit, a híreit! ELSŐ PAPNÖVENDÉK: Szóval, csak annyit akarok mondani, hogy egyik napról a másikra egy csomó új koponya került a professzor asztalára ... NYOMOZÓ: Na és? Az a dolga. ELSŐ PAPNÖVENDÉK: Másnap azonban olvastam az újságban, hogy sírokat raboltak ki. Én valahogy összefüggést érzek a két dolog között. Mert fogalmam sincs, honnan szerzett a professzor ilyen hamar ennyi koponyát. NYOMOZÓ: Csak hatósági engedéllyel lehet... ELSŐ PAPNÖVENDÉK: Ez az. Ezt kellene kinyomozni. Volt-e a professzornak ilyen engedélye. És ha nem, honnan szerzett mégis ennyi koponyát... 295
