Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 3. szám - SZEMLE - Lőrinczy Huba: Szabó Magda: Régimódi történet

rök Gyula dzsentrihősei, s mélyebben értjük a Móricz megírta Kerek Ferkó tanyázá- sait... Nem közönséges értékek villództak a Jablonczayakban, várni tőlük sokféle meglepőt lehetett, csupáncsak egyre, szívós önfegyelemre, korrekt, megzabolázott életvitelre voltak alkalmatlanok. A polgárosodásra. S belebuknak kívülük mindazok a polgárosodásba, akik egy színes, rögtönző, hazardírozó létforma bűvöltjei: bele a Majthényiak, bele a maga kisvilágát megbabonázó mágus, Szabó Elek is... Az új idők nem kegyelik a játékosságot, a nagyvonalú napról napra élést, a törvényszegőket.

Ámde a Régimódi történet nemcsak a dzsentri hullásának regénye, hanem krónikája a konok, megtartó és gyarapító erényeknek, a polgármentalitásnak is. Kaffka Margit korlátolt filiszterekkel ellenpontozta a maga dzsentrihőseit, Török Gyula sem sokkal különbül, avagy ábrándos ködképekre cserélte a valót. Másmilyen polgáralakokat léptet elénk Szabó Magda: hús-vér patríciusokat, gyűjtő debreceni cívisek leszármazottaik Meglehetőst rideg, szűkkörű és fantáziátlan a Riaklek világa, de az ő közvetítésükkel jut értékes könyveihez Kazinczy, a színháznak meg mindennapos vendége a família, ígyen hitelesítve a Jókai adta képet a honi kultúrát istápoló Tóth Mátékról, Tseres- nyésekről. Rickl Mária pedig a mű egyik legnagyobb formátumú személyiségévé növekszik. A megszállottak energiájával fogja egybe a nélküle bizonnyal atomjaira hulló Jablonczay-világot, könyörtelen következetességgel szövi s valósítja meg — ha lehet — plánumait, önként megcsonkul céljainak érdekében, kivérezteti, összezsugorítja érzelmi életét, s bár viseli a kicsinyesség, a fukarság, az embertelenség stigmáit is, figurájá időnként lenyűgöző erejével és arányaival. Olyan típust önt ércbe itt Szabó Magda, akiről csak vajmi kevés és gyér irodalmi emlékünk lehet (A Cencik, Grószik és a többiek a dzsentri-nagyasszony reprezentánsai!), s kinek megörökítése nagy vallomás a magyar vidéki polgárosodás tisztes erényeiről és szomorú korlátáiról. S nem csupán Rickl Mária goromba puritánsága tagadja a színes és izgékony Jablonczay- mentalitást. Az életét értelmetlenül elkótyavetyélő Iunior ellenlábasaként fölsejlik a Leidenfrost-fiú pályafutása s a jobb útra tért Szikszay Gyuláé, s bármily ellenszenvesen építgesse is karrierjét József, Lenke örök ideálja, még benne is a polgári magatartás torz, ám szerfölött jellemző normáira figyelmezhetünk. Nem az iparmágnás, hanem a tőkés kereskedő elevenül meg a Régimódi történetben, vonzó arcélek csakúgy kirajzolódnak, mint visszatetszőek. S noha színét és fonákját egyaránt mutogatja a kalmármorál, nincs kétség: övék a nagyobb igazság és a jövő, sőt a jelen is.

Szabó Magda regénye — érthetően — a női sorsok titkait fürkészi-faggatja a legnagyobb figyelemmel, s találó, olykor megrendítő portrék egész galériáját vázolja fel. Nincsenek átfedések, téveszthetetlenül egyedi karakter mindahány, s nem akad közöttük, ki felhőtlenül boldog lehetne; egyike emígy, másika amúgy nyomorodik bele létébe. Messze még az emancipáció kora, kisiklanak, elkallódnak a legfcülönbek is, ők legkivált. Megértő szánalom övezi a jobb sorsra méltó, mégis lefelé szállingózó Ga- csáry Emma alakját, s indulatos szeretettel követi a szerző a szívének legkedvesebb hősnő életútját a minden vágyat és reményt meglékelő zátonyig. Külön elemzésbe kívánkoznék az édesanya, Jablonczay Lenke figurája, riadalmas, agyonterrorizált gyermekkorával, félénken kibontakozó ifjúságával, szinte hangtalanul virágzó szerelmével, kényszerű megadásaival, egyenjogúságra hasztalanul áhítozó lényével és tehetségével, áttetsző, mégis titkokkal teli személyiségével. A mű leggazdagabban árnyalt, felejthetetlen főszereplője ő, érte szól elsőül a rekviem, és sehol oly erővel nem ábrázolja a körülmények, a végzet hatalmát Szabó Magda, mint benne és általa.

Különös, sok szempontból rendhagyó regény a Régimódi történet; élénken felesel a címmel a modern, „újmódi” fogások sora. Regény, amely munkanapló egyszersmind, rögzítvén az epikus történésen túl a fogantatás és a megírás körülményeit, nehézségeit, szempontjait, módszereit. (Akár ha egy műben boesájtotta volna közre Thomas Mann a Doktor Faustus-1 és a Doktor Faustus keletkezését.) Szabó Magda majd mindazzal meggazdagítja, feldúsítja anyagát, amit tudatban és regénytechnikában a 20. század produkált. Egymásba úsznak az idősíkok, az interferencia állandósul. Az eltűnt idő nyomában járunk, s ha Proustot egy sütemény íze, egy galagonyabokor látványa, egy asztalkendő érzékelése indítja útnak, írónőnket egy hattyús kanna, egy fakult fotográfia, egy frissen föllelt dokumentum inspirálja. Az oknyomozás, az em285