Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám - Simonffy András: A japán szalon (történelmi játék)
SZTOLCEVA: Nu, vöt, ágyin íz nyih! (A bejárat felé néznek, léptek hallatszanak.) 6. ELŐBBIEK és VÖRÖS JÁNOS, VÖRÖS JÁNOSNÉ, TARASZCSENKO EZREDES (Vörös Jánosné lép be, mögötte Vörös János civilben, majd Taraszcsenko ezredes. Vörösék mintha álruhában lennének: viseltes, nem rájuk szabott öltözetben. FARAGHO: Vörös János! János! TARASZCSENKO, (csaknem büszkén): Nu, vöt, vas generál Veres! (Vörös János Miklóssal, Faraghoval lekezel, Béry kitér előle.) VÖRÖS: Mint a magyar honvéd vezérkar főnöke, köszöntöm az urakat! FARAGHO (az íróasztalfiókba ejti az iménti levelet, ráfordította a kulcsot): A Moszkvai Magyar Bizottság nevébeh igaz magyar szívvel köszöntelek körünkben Lüszi kegyelmes asszonnyal együtt. VÖRÖSNÉ: Isten meghozott bennünket! (Sóhajt, legyint.) Nem igaz, mi mindenen mentünk keresztül. VÖRÖS: De szívem . .. VÖRÖSNÉ: A bőröndjeimet mind ellopták útközben. VÖRÖS: Lüszikém ...! VÖRÖSNÉ: A fiam a nyilasok foglya. S vajon él-e még? (Közben kézcsókra járulnak hozzá, de csak futólag. Érezhetően nem nagy lelkesedéssel.) Oh ... Magyar urak. Egy kis Európa. Mennyire bíztunk ebben a találkozásban ... Hogy van, Gáborka? Mi újság a birtokon? Sohasem felejtem el azt a csirkevacsorát! Tudjá, a csirkevész idején... FARAGHO: Helyezze magát kényelembe, asszonyom ... VÖRÖSNÉ: És maga, Béry, megint dur- cás? (Taraszcsenko időközben magához intette Kisst, halkan beszél hozzá.) KISS: Taraszcsenko ezredes úr afeletti örömének ad hangot, hogy Vörös vezér- ezredes épségben megérkezett barátai körébe... FARAGHO: Hogy mondta? Vörös vagy Veres ? KISS: Vöres... Annak a reménynek ad hangot, hogy a bizottság munkája ezzel meggyorsul és eredményesen fogja szolgálni a két nép viszonyát a jövendő években, a népek közötti barátság jegyében. Az ezredes úr jó étvágyat kíván a mai vacsorához, és egyben bejelenti, hogy ma még események fognak következni. (Sztolceva tölt, koccintanak.) TARASZCSENKO: Szmerty fasisztuv! Szmerty Gitlerá! SZTOLCEVA: Druzsba naróduv! FARAGHO: Úgyis, mint a Moszkvai Magyar Bizottság elnöke, megköszönöm a szovjet fél érdekünkben tett fáradozásait. Szmerty fasisztuv. BÉRY (maga elé morogva): Ámen. (Kiss suttogva fordítja Faragho szavait, majd újabb koccintás. De láthatólag alig várják már, hogy Taraszcsenko elmenjen. Most ez is bekövetkezik: Sztol- cevával ki.: FARAGHO (az arcokat vizsgálva végigsétál a szalonban, majd megállapodik Vörös János előtt): Mi szél hozott erre, főnököm? VÖRÖSNÉ: Történt már valami? FARAGHO (köhint): Drága asszonyom, kérdése a mai este eddigi legtalálóbb mondata. VÖRÖSNÉ: Ez...? Ez a három szó? FARAGHO: Annyira* hogy rögtön én is felteszem ezt a kérdést: magukkal történt már valami? VÖRÖSNÉ: Nem értem, Gáborka? Vagy hízelegni akar? Hogy történt-e! Ha tudná, mi mindenen mentünk keresztül. Nélkülözések közepette. A bőröndjeinket valahol Kijevnél ellopták... Az ezüstrókám... A kozmetikai szereim ... VÖRÖS: Jelentéktelen apróság. A nagy sietségben két bőröndöt nem raktak át a másik gépre.., Majd utánunk küldik. FARAGHO: Závtra bugyet. Meglesz. VÖRÖSNE: Itt bőrönd nem vész el, csak átalakul, igaz? Mint Rahmanova (közelebb lép Faraghohoz) írja a Szerelem, Cseka, Halálban ... Olvasta, Gáborka? FARAGHO: Csak szakmai szempontból. Megbocsájt, asszonyom. Ha már így együtt vagyunk, talán most kellene megtartanunk a bizottság mai, kibővített ülését. VÖRÖSNÉ (aki már szeretné szemügyre venni a helyet): Nem zavarok? FARAGHO: Dehogy! Sőt! Hol ez a Kiss? SZENTIVANYI: A kártyáit rajzolja. FARAGHO (kiszól érte): Palikám! (Kiss bejön, körülnéz.) A helyzet megváltozott. 248
