Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 3. szám - Simonffy András: A japán szalon (történelmi játék)

KISS: Látom, három skíz van. FARAG HO: Délelőtti memorandumunk érvénytelen. Estére újat fogalmazunk. Kibővítjük. Jegyezd az elhangzottakat. (A többiekhez): A honvéd vezérkar főnökének Moszkvába érkezése immár történelmi tény. Mielőtt azonban tájé­koztatnánk, főnököm, az MMB mun­kájáról és elképzeléseiről, szabad le­gyen aziránt érdeklődnöm, hogy mi késztetett e kockázatos és nem veszély­telen útra? VÖRÖS: Hagyd a formaságokat! FARAG HO: Kérlek. Hogy a francba jöttetek át? VÖRÖSNÉ: No, de Gáborka...! Maga kérdi ezt, aki odahagyta világhírű ju- hait? FARAGHO: Valóban fájó pontot érin­tett, asszonyom ... VÖRÖS: Tizenötödikén a kormányzó előszobájában aláírtam a hadsereg át­állására vonatkozó hadparancsot. Ez rejtjelezve így hangzott: „A március húszadikán kelt rendeletem végrehaj­tandó.” Ennek a fedőparancsnak a lé­nyegét a hadseregparancsnokok tudták. (Dálnokira néz.) MIKLÓS: Folytasd. BÉRY: Nagyméltóságod birtokában volt egy ilyen kulcsmondatnak? És ezt velem, a vezérkari főnökével nem köz­li? Velem, aki intézkedni vagyok hiva­tott?! (Dalnoki Miklós Béla nem vála­szol Bérynek.) VÖRÖS: Ezt a hadparancsomat már a vezérkar meghamisította. így ment ki az a parancs, miszerint a harcot bár­mely oldalról jövő támadással szem­ben folytatni kell. Később ezt is meg­hamisították, olyan értelemben, hogy aki leteszi a fegyvert, azt agyon kell lőni. Tizenhatodikén legmegbízhatóbb embereimet a németek letartóztatták, lakásomat az SS vette körül. VÖRÖSNÉ: Szálasi akkor már üvöltö­zött a rádióban. Minden tagomban reszkettem... VÖRÖS: Fiam kocsiján végülis sike­rült eljutnom Kecskemétre. FARAGHO: Kitörtél a gyűrűből... VÖRÖS: Ott a ferencesrendi szerzetesek klastromába vonultunk be, ahol az oro­szok beérkezéséig Páter Varga néven szerzetesi ruhában tartózkodtam, fele­ségem pedig mint menekült apácanő­vér szerepelt. MIKLÓS: Vajon most mik Varga pá­ter tervei? Pravoszláv országban va­gyunk. VÖRÖSNÉ: Ö, Jánoskám már felvette a kapcsolatot ezzel a Malinovszkijjal, jól mondom? Nagydarab, bivalytermetű férfi. VÖRÖS: Malinovszkijjal mélyenszántó és rendkívül érdekes beszélgetést foly­tattam. Ö azonnal intézkedett Moszk­vába szállításunk felől. Itt Kuznyecov vezérezredessel kell kapcsolatot keres­nem a magyar kibontakozás érdeké­ben. Tárgyalásaimról természetesen majd informállak benneteket, úgyis mint a fegyverszüneti bizottság tagjait. FARAGHO: Moszkvai Magyar Bizott­ság ... MIKLÓS: Mi Veress Lajost vártuk ide. FARAGHO: Sajnos múltidőben. Tizedik tányér nincs. VÖRÖS: Mit keresne itt Veress? SZENTIVÁNYI: ö a teljhatalmú meg­bízott. VÖRÖS: Veress nem tudhat semmit! Én voltam ott a döntő órákban! Én ismerem a kormányzó személyes aka­ratát. Én vagyok annak letéteményese, s mint a vezérkar főnöke jogforrása. MIKLÓS: Páter Varga mint jogforrás és letéteményes ... SZENTIVÁNYI: Kegyelmes uram, ez a moszkvai magyar bizottság ülése. Amennyiben részt kíván venni annak munkájában, kérem, mutassa be írás­beli felhatalmazását a kormányzó kéz­jegyével ... VÖRÖS: Mit cirkuszoltok itt? SZENTIVÁNYI: A bizottság a kor­mányzó kényszerű távollétében alakult politikai és katonai testület. Politikai értelemben elsőrendű feladata a kor­mányalakítás. A jogfolytonosságot pe­dig a kormányzó írásos felhatalmazá­sának birtokában Faragho Gábor ve­zérezredes képviseli. MIKLÓS: És a rangszám, az semmi? Nálad is idősebb vagyok két-három rangszámmal, Vörös János! FARAGHO: Egyet értünk-e abban, hogy várnunk kell Veress Lajos beér­kezésére? VÖRÖSNÉ: De hiszen ezt a Veresst saját tisztikara tartóztatta le, amikor kiadta a parancsot az átállásra. Talán már ki is végezték szegényemet! (Csend, egymást méregetik. Vörösné kikotyogott valamit.) MIKLÓS: Ezért érzed hát nyeregben magad, páter Vörös? FARAGHO (megelőzendő a kirobbanni készülő konfliktust Béryhez): Te, Ko- lomán! A diplomata könyved itt nem segít, mi? BÉRY: Pedig tanulságos olvasmány, kegyelmes uram. 249

Next

/
Oldalképek
Tartalom