Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám - Simonffy András: A japán szalon (történelmi játék)
tesen nyilas. A budapesti rádióban hazaárulónak bélyegeztek bennünket, s kiadták a parancsot azonnali elfogatá- sunkra. FARAG HO: Szó esett itt valami visz- szaküldött tisztekről... BÉRY: A biztos halálba küldtük őket. Ezt Miklósnak is tudnia kell. FARAGHO: Milyen a hangulat a hadseregben? BÉRY: Őszintén? FARAGHO: Ne kertelj! BÉRY: A lehető legrosszabb. Szökések, eldobált fegyverek, tanácstalanság. A tisztekben megrendült a bizalom. A hadtestparancsnokok is tájékozatlanok, kivéve a nyilasokat. A kormányzó titokban akarta tartani fegyverszüneti szándékait. Sikerült. Csak a németek tudtak róla. (Sztolceva egy maréknyi újságot hoz Faraghonak, aki egy biccentéssel megköszöni. Sztolceva ki.) FARAGHO: Ilyen se volt még... Ezek mai újságok. SZENTIVÁNYI: A Tiszántúl térképe! Széles sávban kelnek át a folyón. FARAGHO: Nézd csak, Döme! Mi ez itt? Veres tábornok egy Kecskemét környéki kolostorban megadta magát a felszabadító szovjet alakulatoknak. Veress! BÉRY: Vagy Vörös. Róla inkább el tudom képzelni. FARAGHO: Az átírás lehetetlenné teszi a megkülönböztetést. SZENTIVÁNYI: Mindkét eset új fordulatot jelenthet bizottságunk életében. FARAGHO: Ha Vörös János kiadta a parancsot a harc folytatására a németek oldalán, akkor valószínűtlen, hogy két napra rá Moszkvába vágyjon. BÉRY: Nagyméltóságod nem sejtheti, hány köpönyege van Vörösnek. (Az előbbi kiskatonák léptei. A többiek várakozásteli szorongással néznek a bejáratra. Ha önnön léptek közelednek, az azt jelenti, hogy történni fog valami. A két kiskatona ruhásko- sárnyi fával érkezik. Nekiállnak befűteni, aztán — a ruháskosarat hátrahagyva — távoznak.) ELŐFÜGGÖNY 1944. október 24. SZENTI VÁNYI, FARAGHO, BÉRY, MIKLÓS, KISS, SZTOLCEVA FARAGHO: Kecskemét... Az oroszok hamarosan Budapest alá érnek. Nincs sok időnk. SZENTÍV ÁNYI: Pedig fontolva kell haladnunk. BÉRY: Mi felé? SZENTIVÄNYI: A kibontakozás felé. BÉRY: „A kibontakozás felé.” SZENTI VÁNYI: A diplomácia nem ismer rohammunkát. BÉRY (nagy, csatos táskájából egy törölközőt húz elő, majd egy könyvet): Felkészültem, kegyelmes uram. SZENTIVÁNYI: kezébe veszi a könyvet, elneveti magát): André Devigny: A diplomata kézikönyve. Hasznos tanácsok királyi fogadásokra, vadászatokra, valamint bepillantás az udvari diplomácia rejtelmeibe. (Faragho is megnézi a címlapot, aztán az asztalra ejti a könyvet.) BÉRY: Izgalmas és hasznos olvasmány. FARAGHO: Akarsz a Moszkvai Magyar Bizottság tagja lenni, Béry? BÉRY: Engem arra neveltek, hogy katona ne politizáljon. A szolgálati szabályzat is ilyen szellemben intézkedik. FARAGHO: Helyes. Létrehívunk egy bizottságot, amelynek feladatai a szolgálati szabályzat módosítása lesz. A bizottság elnöke te leszel. BÉRY (fintorog): Megtisztelő... FARAGHO: Ne feledd, hogy az oroszok már a kertek alatt járnak. Mint a bizottság tagja, kétnyelvű menlevelet kapsz. Még partizán is lehet belőled. BÉRY: S ha a harcok elhúzódnak? FARAGHO: Akkor ideiglenes nemzet- gyűlést hívunk össze valamelyik épen maradt nagyvárosunkban. Ott elfogadtatjuk az MMB által javasolt kormány- listát. Jól mondom, Szentiványi Döme? SZENTIVÁNYI: Ez egy abszolúte demokratikus kormánylista lesz, amelyet a szövetséges hatalmak is jóváhagynak majd. Így egyenrangú félként tudunk majd leülni a háborút követő békeszerződés asztalához. FARAGHO: Ismerlek, Döme! Arra gondolsz, hogy angol nyomásra most Sztálin fogja visszaadni nekünk Erdélyt! SZENTIVÁNYI: Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a kormányzó ország4. 243
