Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám - Simonffy András: A japán szalon (történelmi játék)
gyarapító akaratának — részben vagy egészben — érvényt tudunk szerezni. BÉRY: De mit kezdtek Miklós Bélával ebben a konstellációban? FARAGHO: Hát ez az ... Legyen a kormányzó helyettese? Ideiglenesen? SZENTÍV AN YI: Stílusosabb, ha ő lesz a kormányzóné helyettese. FARAGHO (nevet): „A kormányzóné akaratának letéteményese ..Jól hangzik, mi? BÉRY: (aggódva néz az ajtó felé, amin át Miklós távozott): Miklós Béla alig áll a lábán. A cukorbaja egyre súlyosbodik. Rohamai vannak. FARAGHO: Mi a fenének jött át? (Bé- ryhez hajol): Beszart? BÉRY: Miklós Béla hallgat. Fogalmam sincs a terveiről. SZENTIVÁNYI: Én sejtem. Teljhatalmat akar. Ebben a helyzetben csak teljhatalommal képes cselekedni. És csak így igazolhatja átjövetelét. FARAGHO: Túl egyszerű lenne. Hanem, van itt még valami. Azt mondja ez a Molotov, hogy egy demokratikus kormányhoz politikusok is kellenének, nemcsak katonák. Mondom, talán át lehetne szöktetni őket a fronton. SZENTÍV AN YI (gyanakodva): Kit? Kiket? FARAGHO: Ezt a Bajcsy-Zsilinszkyt vagy valakit, akiről korábban is bebizonyították, hogy németellenes. S persze kellő nemzetközi tekintélye van. BÉRY: Mire ő? FARAGHO: Megemlítette, hogy Moszkvában szép számmal élnék emigráns politikusok, akikkel, ahogy mondta, szuperdemokratikus kormányt lehetne összeállítani. SZENTI VÁNYI: Szuperdemokratikus? Ilyen nincs. BÉRY: Itt politikusok? SZENTIVÁNYI: Talán a kommunista emigránsokra gondolt. Hirlik, hogy szervezkednek. Kossuth Rádió néven propaganda adásokat szórnak Budapest felé. FARAGHO: Még az hiányozna, hogy leüljek Rákosival kormányt alakítani... SZENTIVÁNYI: Azt mondják, Rákosi már nem politizál. Gimnáziumi tanár valahol a Kaukázusban ... FARAGHO: Kun Bélát pedig... Khm ... Legyünk elnézőek. Az oroszok tettek helyettünk pontot az aktájára. Ugyebár... BÉRY: Attól még lehetnek itt tanítványai, akik a 19-es diktatúrát áhítják vissza. SZENTIVÁNYI: Meg kell fontolnunk a dolgot. Preventív intézkedésként talán mégis fel kellene venni velük a kapcsolatot. FARAGHO (beint): Ezt! Nyújtsd a kisujjad, s az egész karod akarják. SZENTIVÁNYI: De a velük folytatott tárgyalások esetleg elnyúlhatnak időben . .. Ugyanakkor az orosz bizalmát is megerősítjük ... FARAGHO: És? SZENTIVÁNYI: Bocsánat. Ügy látszik, a legfontosabb kérdést nem tisztáztuk. FARAGHO: Éspedig? SZENTIVÁNYI: Meg akarjuk mi nyerni ezt a háborút? FARAGHO (meglepetten ránéz, aztán elgondolkozik): Ügy tudtam, ezért vagyunk itt. SZENTIVÁNYI: Igen, de a helyzet megváltozott. És el kell gondolkoznunk azon, hogy a magyarság történelmének félezer éve alatt csak lényegtelen csatározásokban jeleskedett. Fontos háborúit egytől egyig elvesztette. Mégis fennmaradt annyi győztes, hódító nép között. Hátha úgy őrizzük meg a nemzetet, ha hagyjuk, hogy elveszítse ezt a háborút is. Kis ország inkább számítson a nagyhatalmak szánalmára, semmint szövetségesei hűségére. Ne feledjük, a mammutbirodalmak felnövekvésük gyorsaságával egyenes arányban omlottak össze. Nem ebből kaptunk-e leckét a németek oldalán is? FARAGHO: Meg szövetségesi hűségből. BÉRY: Tessék, a politikusok eszejárá- sa. (Faragho arcát lesi.) Ha két évvel ezelőtt azt mondja nekem valaki, hogy „Ezredes, feladata, hogy hősiesen meghátráljon az ellenség előtt,” előveszem a Frommert és ezt a valakit főbelövöm, mint hazaárulót. FARAGHO: És most? BÉRY: Most kénytelen vagyok nyelni egyet, és várni nagyméltóságod utasíFARÁGHO: Lődd főbe! SZENTIVÁNYI: Az utolsó szó jogán még elmondanám, hogy véleményemmel nem vagyok egyedül. FARAGHO: Rám gondolsz? SZENTIVÁNYI: Nem. Miklós Bélára. Csak ez lehet a célja. A tevékenység látszatával húzni az időt mindaddig, míg meg nem érik az ő helyzete. Nem bocsátkozik a gyors átállás és a németekkel való szembefordulás kalandjába mindaddig, míg németek vannak Magyarország területén ... Mert ugye ... Ki tudja? Az oroszokat pedig hitegeti mindaddig, míg ki nem derül, lesz-e angol-orosz konfliktus Közép-Európá244
