Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám - Zelei Miklós: Ki állhat meg? (vers)
meg kell várni a legközelebbi éghajlatváltozást. Az a kérdés, kinek nyílik meg a Szézám tárulj ? Generációs legyintésemet tekintsétek horogütésnek: és ne buzdítsátok semmire az elzuhantakat. Mert a monoton kristályrecsegésben eltűnik minden szó és szólam, a visszatekintőnek pillantása is kristállyá dermed. És érdemes-e kicsákányozni azt a néhány vacak hiedelmet, amelyet most szívesen tankönyveinkbe írnánk? Érdemes-e röntgenezni a mögénk folyt gleccseráradatot ? Se óvadék, se biztosíték. Jöjjenek a jövő ősrégészei, a flegmatikus utódok, a tőlünk magasra származottak, és csodálják meg a mamut-indulatokat, állítsák ki, vigyék a múzeumba, pendítsék meg a jéghegyeket, — ha tudják — mi fogunk kiüvölteni belőlük, a jégkontinensek alatt mi masírozunk egyhelyben állva. ZELEI MIKLÓS Ki állhat meg? ezek a finom kicsi fodrok fehér szöveten a hímzés nem a szemfedő hímei-habjai fodros hímes pólyában újszülött gyorsan múló csodájának mi köze volna a teremtéshez a fényes kicsi arcocskáknak hatodnapos lábacskáknak szirmos köldöknek
