Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 3. szám - Szerdahelyi Pál: "…ámul széles ország, büszke lehet Csönge"

így ismeri őt ma is az idősebb nemzedék a faluban. Szóval a kis Cinát az elemi első, második és harmadik, osztályának anyagából tanítottam magánúton. Cina ugyanis — gyenge egészségi állapota miatt — magántanulóként végezte az elemi iskola több osztályát. Házunkkal (ma Dózsa György utca 20.) szemben állott Weöres Sándorék kastélya, csaik az országút választott el bennünket egymástól. Így azután Cinának csak pár lépést kellett megtennie a kocsiúton keresztül. Mindennap délelőtt kilencre jött át hozzám, délig tanultunk, délután ismét átjött és folytattuk a tanulást. Télen gyakran betegeskedett, sokszor fájt a torka, ilyenkor édesanyja üzent értem, s megkért, hogy én menjek át tanítani Cinát. Négy éves korában már fo­lyékonyan tudott olvasni. Édesanyja már akkor idegen nyelvekre, németre és franciára tanította rajongva szeretett, egyetlen gyermekét. Én csak az alsós tárgyakból taní­tottam. Anyja ugyan már kezdte őt kisebb korában számtanra is tanítani, mert ami­kor az első osztály anyagát kezdtem neki magyarázni, az első órák egyikén az édesany­ja egy hosszú számsort írt le neki, s ő hibátlanul kimondta a százmilliós nagyságrendű számot. Mindig szívesen tanítottam Cinét, mert rendkívül jó magaviseletű gyermek volt, és kiváló képességei már akkor mutatkoztak. Cina mindig udvarias volt, és igen előzékeny, engedelmes, szófogadó és roppant szorgalmas. Mindig sokat mesélt nekem, soha ki nem fogyott a szóból. Gyakran átjött hozzám, a tanuláson kívül is, beszél­getni. Már akkor, 6—8 esztendős korában, úgy lehetett vele beszélgetni, társalogni, akár egy felnőtt, intelligens emberrel. Még jól emlékszem, ebben az időben, 6—7 éves fejjel írt már egy „prózai művet”, aminek „A négy évszak” címet adta, s ezt boldogan olvasta fel nekem. Édesanyja, a falu kedves „Mici néni”-je, akit én is nagyon szerettem, igen hálás volt nekem, hogy kisfiával oly sokat foglalkoztam. De mindig öröm volt Cinát tanítani, mert minden az égvilágon érdekelte, égett, lobogott benne a tudásvágy, csak úgy itta szavaimat, és soha nem fáradt el a figyelésben és a tanulásban. Külö­nösen a görög-római mitológia érdekelte. A klasszikus mondavilág szinte mágikus erő­vel vonzotta, s roppant kíváncsian hallgatta és olvasta ezeket a mitologikus törté­neteket. 2. Heiner Géza (1915) nyugalmazott műszaki tisztviselő, Érd Ha Csöngére látogattam, naponta találkoztunk Cinával, amikor tanulni járt a nemem­hez. Rendkívül tehetséges gyerek volt, de néha kicsit szórakozott is... Egyszer az ir­káját, másszor a könyvét, vagy a sapkáját, a ceruzáját, tollát, vagy a sálját felejtette ott nénémnél a tanulás után. Ilyenkor mindig én vittem utána, persze ez mindig jó „ürügynek” kínálkozott arra, hogy játsszunk egy kicsit... 3. özv. Hanauer Istvánná (szül. Szegj jy Julianna, 1900) nyugdíjas, Pápa Édesanyám fivére, idős Weöres Sándor, huszártiszt volt Pápán, és 1919-ben költöztek le a családi birtokra, Csöngére. A kis Sándorka akkor hat esztendős volt. De jól emlék­szem, hogy már Pápán is taníttatta az édesanyja. Négy-öt éves korában Szatter Dá­niel pápai evangélikus igazgató-tanító foglalkozott vele, majd Kakas Irén, evangélikus tanítónő, Kakas József akkori dabronyi lelkész nővére is tanította az ábécére és az egyszeregyre. Cina talán 8—10 éves lehetett, amikor Shakespeare nyomán egy szín­darabot írt, rengeteg szereplővel. Még iskolába sem járt, édesanyja németre és fran­ciára is tanította. Gyermekkorában is gyakran elgondolkozott, sokszor félrevonult, és folyton írt és írt, hol verset, hol prózát. Cináról még egy epizód jut eszembe. Ügy 6—8 éves korában, mikor az infláció jött és a pénzünk napról napra értéktelenebbé vált, a felnőttek beszélgetését hallván, hogy már millióknál tartunk, egyszercsak megszólal Cina s azt kérdi: — Hát a millió után milyen pénz jön? Mondtuk, hogy a billió, meg a trillió. Erre nagykomolyam el­gondolkozott, majd hirtelen felcsillant a szeme, s azt mondta: — ha már van billió meg trillió, én majd fel fogam találni a még ennél is magasabb számokat és pénze­ket: a trillió után jön majd az Ernst, a Prutz, meg a Maxiimulka, utána pedig a vég­202

Next

/
Oldalképek
Tartalom