Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 2. szám - TANULMÁNY - Székely Ákos: Alakulások (Mészöly Miklósról)
már megépített, bíznak is benne, ezt a szombathelyi Ifjúsági és Művelődési Központot pedig 6 éve, pályázat útján kapta meg. Az akkori, 27 milliós keretet felrúgó 38 milliós javaslata kellemetlen élményt okozott jóbarátai némelyikének, aki mértéktartó, skandináv szerénységű, nemesen egyszerű javaslatával háttérbe szorult. Így tehát egzisztenciálisan is elkötelezetté vált a tervező, a Vas megyei művelődés ügyének. Igenám, az egymásratalálás tervező és megbízó között ugyan megtörtént, az államkassza viszont éppen akkor fogyatkozott meg! Szünet; bizonytalan, hol reménykedő, hol meg kétkedő hangulat ülte meg az érdekeltek lelkét... öt év után végre: start! Űj igények: színház is legyen, zsinórpadlással, sok köz- művelődési klub, szakkör és iroda kell, az ifjúsági ház jelleg — amelyet egy tetőtéri nyitott tánc és disco térség is jelzett volna — csökken, építsük be azt a területet is... Azaz: az egyébként is szűk telken, az Ady tér zajos — forgalmas környezetében egy színház funkciót is ellátó komoly művelődési központra van szükség, amely azért ellátja az ifjúság igényeit is. Megfelel Szombathely egyéb művelődési és műemléki épületei komolyságra ihajló hangulatának, ugyanakkor korszerű, egyszerűsége ellenére is sokrétű feladatot lát el, tömör, gazdaságos, - üzemelése takarékos, megjelenése ünnepélyes, határozott és még szolid is. A tervezés során másfél évet vitt el a kivitelezővel való gyűrkőzés, amíg az letett a saját előregyártó telepén készítendő — UNIVÁZ-szerkezettel összekombinált — megoldási javaslatáról, és az eredeti elgondolást elfogadta: a kettős TT-szerkezetű feszített födém-paneles, vázas szerkezetet, amely valamivel nagyobbvonalú tervezést tett lehetővé. Időközben a tervező vállalat a huzavona miatt átcsoportosította erőit, s csak az utolsó félévben látott hozzá a tényleges produkcióhoz. Ez az idő már kevés volt a legrészletesebb kidolgozásra, s menet közben is ötször változott az épületprogram a pénzügyi helyzet és az újabb igények miatt. Az épületkonfiguráció ezek után már ellenállt az újabb ötleteknek, noha volt egynéhány új szempont, amit figyelembe kellett volna venni. Időközben kiírták a Pécsi Művelődési Központ tervpályázatát is, aminek merőben más kívánalmai voltak. (Nagy, változtatható terek, 700 fős színház, próbatermek, több kis előadó, stb.) Szelleme is a könnyedebb, szellősebb; az utcára is kiforduló, hívogató terek koncepcióját sugalmazta. A tervező viszont van olyan öreg róka, hogy tudja: az ilyen hirtelen felkapott szempontok hamar áthullanak az idő és az igények rostáján, s a pazarló — látszólag többszörösen kihasználható — terek sem építhetők meg gazdaságosan és használható módon, főleg az áthallások, a fizikai erőt és szaktudást igénylő átszerelések miatt. Meg aztán jómaga is rendelkezik 22—23 éves művelődési gyakorlattal, méghozzá háromféle minőségben is: Először mint „fogyasztó”, aktiv klubtag, aki rendszeres klubéletet folytat, s a művelődési házak életét nem könyvből, vagy folyóiratokból tanulta, s tudja azt, hogy a leendő klubtag nem az utcáról vagy a büfé-pult sörös üvegjei mellől szédeleg be a magasabb szintű művelődés egy-egy szinttel (szó szerint!, vagyis emelettel!) feljebb lévő műhelyeibe, hanem már réges-régen megérintette a téma, s nem báva laikusként, hanem céltudatos amatőrként akar működni, az érdeklődési területéről már kialakult véleménye van, s nem a kirakatüvegen betekintve kapott azonnali vágyat az önképzésre. (Ezzel a jó propaganda szükségességét nem kívánom tagadni.) Másodszor: mint rendszeres előadó, aki építészeti, képzőművészeti, fotóművészeti és esztétikai témákról cseveg az igen aktív hallgatóknak, ismerősöknek; járja az országot Soprontól Debrecenig, Budapesttől Makóig, ahol is nagyon sokféle művelődési házat megismert. Így elmondhatja, hogy hatalmas, új és méregdrága művelődési kombinát diszpécserszolgálata irányította olyan terembe, ahol varrógépen lovagolva tartott előadást a kuckónyi szobában úgy, hogy a folyosói ajtón át tudott csak az összekoldult vetítőgéppel vetíteni, mialatt a szomszéd helyiségből átharsogó beatmuzsikát kellett túlüvöltenie. Ugyanakkor szerény külsejű épületek jól felszerelt termedben intim és készséges közönséggel tudott vitatkozva s beszélgetve egy véleményre jutni. Vagyis: vigyázzunk a technikába vetett bizalmunkkal! Az ember, a közösség, a közös munka döntőbb, mint az épület, a technika, a bravúros külsőség stb. 173
